Aki kereste a feltétlen igazságot – színház Márai Füves könyvéből

Közzétéve ekkor: 2017 június 1. 13:48

– Mindig megtalálta? Márai minden gondolatával teljes egészében egyet lehet érteni? – voltam elsőként kíváncsi a Márai Sándor Füves könyvéből szerkesztett és rendezett, A köznapiról és a látomásról című színházi est véget érte után az író gondolatait színpadon tolmácsoló (az írót alakító kifejezés ez esetben talán nem volna helytálló) Benkő Nóra színésznő véleményére.

– Hát ez jó kérdés. Amikor a darabot összeraktuk, Márai egyes gondolataival s ebből adódóan az összeállítással is vitatkoztam. Aztán emésztve, újra és újra végiggondolva a kérdéses megállapításokat, arra kezdtem hajlani, hogy ezeket talán nem is kellene annyira vitatni. Márai egyéniségét, életét, magányosságát ismerve, az ő szemszögéből nézve bizonyos dolgokat, talán igaza lehet. Rájöttem, ha a magam életéből, kapcsolatrendszeremből, hangulatvilágomból indulok ki, egyes igazságok ugyan nem tűnnek abszolút igazságnak. de én egy ember, a saját világomban élő ember vagyok. Egy másik ember másként érzékelheti a dolgokat, s hogy ki, Márai melyik gondolatával tud teljes mértékben egyetérteni, az adott életkörülmények, egyéniség, habitus, stb. kérdése.

Azt azonban mindenképpen le kell szögeznem, hogy Márainak vannak egyéniségtől független  óriási, abszolút igazságai, amelyek kristálytiszta megfogalmazása nagyon sokat adott nekem, mint ahogy az is, hogy az általam vitatott megállapításokat végiggondolva megpróbáltam az író, más emberek bőrébe bújni, s az ő szemükkel mérlegre tenni egyes megállapításokat. –

A darab szerkesztésekor sem az volt a szempont, ki, mivel ért egyet, ki, melyik gondolatot tartja igaznak. A ki alatt Benkő Nórát és Halmy György szerkesztő-rendezőt kell érteni, akik közösen gyúrták össze az anyagot. A lényeg az volt, hogy a néző a monológokat hallgatva elgondolkozzon, kérdéseket vigyen haza, azokat járja körbe,  próbáljon meg rájuk választ  találni. Ha kell, eközben vitatkozzon Máraival, önmagával. Halmy György abban bízik, hogy aki még nem olvasta a Füves könyvet, előadás után megteszi, aki pedig már olvasta, ismét előveszi. Szerinte ez egy olyan könyv, aminek mindig kéznél kell lennie, ha többet nem is, de minden este el kellene egy passzust olvasni belőle, a benne lévő gondolatokkal újra és újra foglalkozni kellene. Mert ezek észrevétlenül beépülnek az ember érzelem-és gondolatvilágába, mások, többek lehetünk általuk.

– Úgy gondolom – mondja erről Benkő Nóra – , nekünk, színházi embereknek az is hozzátartozik hivatásunkhoz, hogy az előadásunkkal inspiráljuk a nézőket, hogy keressenek Máraira, erre a könyvére az interneten, menjenek a könyvtárba, és vegyék ki ezt a könyvet, vagy legjobb esetben vegyék meg  a könyvesboltban, legyen a házi könyvtár része. Aztán tegyék ugyanezt a többi Máraival is, mert ő egy rendkívül művelt, a görög mitológiától a buddhizmusig minden vallást, az eltérő kultúrákat magába szívó ember, aki nálunk sokkal többet tudott a világról, s akitől nagyon sokat tanulhatunk. –

A színházi estet a Medve Színpad alkotta meg, s a már említett Halmy György nemcsak ennek a darabnak a  szerkesztő-rendezője, hanem másik hétnek, s ő a  színház kitalálója, vezetője is. Mint elmesélte, mintegy tíz éve fogalmazódott meg benne egy Ady-est rendezésének ötlete Csuja Imre színművész közreműködésével. Az ötletet közösen meg is valósították, 2009-ben került sor az ősbemutatóra. Akkora sikere lett, hogy országjáró körútra indultak vele, s kiderült, óriási az igény a hasonló előadásokra. Így aztán sorra születtek meg az Ady-, Radnóti-versekből összeállított előadások, a Márai-est, s a Medve Színpad lassan fogalommá vált.

A társulat, mely fővárosi és vidéki színházak – Örkény Színház, Pesti Magyar Színház, Pécsi Nemzeti Színház, Operettszínház művészeiből, ill. szabadúszó színészekből alakult, 2010 óta működik. Halmy György és a társulat olyan színházat működtetnek, amely a magyar kultúra meghatározó íróit, költőit állítja középpontba. Előadásaikkal egy új világot igyekeznek felmutatni, olyant, amelyben kortól függetlenül bárki benne találhatja magát, bárki részese lehet,  s az őt ért élmények hatására jobb emberré válhat. Olyan gondolatokat hallhat itt, amelyeket máshol talán sosem, ezek új felismeréseket hozhatnak számára, amelyek a továbbiakban segíthetik a világban való biztosabb eligazodásban.

Halmy György ebből a szempontból nagyon fontosnak tartja a költészetet. A versek szerinte nagyon erős, közvetlen és gyors impulzusokkal hatnak az emberre, egy-egy mondatba egész világok sűrűsödnek bele. Vallja, ha a megfelelő verseket egy jó koreográfiával sikerül izgalmas előadássá varázsolni, az többet ér tíz drámánál. Hogy jó úton járnak. igazolják, az ország minden részébe szóló meghívásaik, közönségsikereik.

Minden előadáson fontos szerepet tölt be a kortárs zene, mely gitáron, zongorán, hegedűn, esetleg énekben szólal meg. Ezeket a zenéket kimondottan  Medve Színpadnak, azok darabjaihoz komponálták a zeneszerzők, így a mostani előadásra is. A darabban végig szól a hegedű. A szerzeményben felfedezhetők ismert komolyzenei-és népdalmotívumok, sőt cigány-és magyar nóta ihletettségű részek is, de ezek az egésznek csak elemei. Maga az egész önálló zeneszerzői mű, egy fiatalember, a 22 éves Balázs Barnabás alkotása. A Füves könyv 202 részéből 54 volt hallható az előadáson, ebből nyolcat a zeneszerző megzenésített, amelyeket Benkő Nóra énekelve adott elő. A hegedűs ezen az estén Baranyi Zoltán volt, aki a laikus számára virtuózan játszotta a kompozíciót.

S ha már itt tartunk. A hegedűs, a hegedűszó nemcsak a próza aláfestőjeként, kiegészítő műfajként volt  a színpadon, ennél sokkal mélyebb, dramaturgiai szerepe volt. Míg Benkő Nóra az írót megjelenítve, az ő gondolatainak tolmácsolójaként jelent meg, a hegedűs beszélgetőpartnerként, Márai belső hangjaként funkcionált. S Baranyi Zoltán azon túl, hogy csodálatosan zenélt, nagyszerűen töltötte be ezt a szerepet. Mozgásával, gesztusaival sikerrel törekedett a belső hang megjelenítésére, nyugalomra intett vagy aktivitásra serkentett, visszafogott vagy lélekben erősített, elszomorította vagy éppen felvidította a gondolatokat, amelyeket mindig a helyes irányba igyekezett terelni.

S ezt a hangot az írót megszemélyesítő Benkő Nóra felismerte, kitűnően reagált rá. A szerep és az előadó nagyszerű találkozásának lehettünk részesei. Benkő Nóra tisztán, kellemes hangon énekelt, s az író gondolatait pedig csodálatosan, pózmentesen adta elő, színpadi mozgását a legszükségesebbre, a gondolat erejének növelésére korlátozva.

Hangja, előadásmódja annyira szuggesztív volt, hogy ott, abban a pillanatban azokat a gondolatokat  is igaznak éreztük, amelyekkel egyébként nem, vagy csak részben értünk egyet. Ennél többet egy színész nem adhat.

Pásztor


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Comment validation by @



Hirdetés