Szentmiklósi Napok huszonnegyedszer

Közzétéve ekkor: 2017 július 10. 9:07

Az idén július 7-9. között 24. alkalommal került sor a város  legrégebbi hagyományra visszatekintő, Törökszentmiklós életébe szervesen beépülő esemény, a Szentmiklósi Napok megrendezésére A régi, kézi kaszás aratás és gasztronómia hagyományok felelevenítése mellett a szervezők most is kulturális rendezvényekkel, koncertekkel, gyermek-és családi programokkal színesítették, tették vonzóvá a három napot.

Az eseménysor pénteken kezdődött az Ipolyi Kulturális Központban, ahol 17 órai kezdettel Kunok kincse: a kunhímzés címmel nyílt kiállítás a Markóczy Félix Kiállítóteremben. A megye kun települései:  Berekfürdő, Kisújszállás, Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras és Túrkeve himzőkörei és hímzői mutatták be alkotásaikat, amelyek révén szinte teljes körűen betekintést lehet nyerni a kun népművészet e területébe.

Dr. S. Kovács Ilona néprajzkutató megnyitójában a Nagykunság legszebb hagyományait jelentő népi hímzés bemutatójának nevezte a tárlatot. Mint megtudhattuk, e tájegység stílusa a magyar népművészet egyik legrégebbi stílusa. Megjelenésének időpontja vitatott: a kutatók egy része a 17. századra – amikor a környéken a török volt még az úr – datálja a keletkezését. Vagy igaz, vagy sem, abban viszont mindenki egyetért, hogy a 18. század elején már a legszebb korban járt. Megmaradt egy 1721-ből származó párna, amelybe bele volt az évszám hímezve, amelyen négy fő típusban több mint húsz motívum szerepelt. Ebből építkeznek a ma hímzői, s ezek szinte teljességben felfedezhetők a mostani kiállításon.

A maiak nagyon sokat köszönhetnek a kulturális központ névadójának, Ipolyi Arnoldnak, aki az 1860-as években összegyűjtötte, rendszerezte, könyvben rögzítette a kunsági mintákat. Ez a tárlat a hímzett asztalterítőkkel, párnákkal, ingekkel, ruhákkal, szőttes táskákkal, függönyökkel az egykori, miklósi kötődésű egyházfő gyűjtését is méltóan reprezentálja

 

Este némileg gondban lehettek a több fajta zenei ízléssel bírók, mert vagy választaniuk kellett, vagy valahol el kellett mulasztaniuk valamit. A program összeállítói este hétre a Katolikus Főtemplomba invitálták a komolyzene kedvelőit. A program igen színvonalas volt, kár, hogy Farkas Erzsébet énekművésznek, aki már tavaly is fellépett Miklóson (http://www.serfozoistvan.hu/szemtolszembe/emlekezetes-zenes-nyari-este-katolikus-fotemplomban), váratlan betegsége miatt le kellett mondania a fellépést.

A műsor így is komplett volt, Szekeres József jóvoltából orgonamuzsikában lehetett gyönyörködni, aki kísérőként is közreműködött, színvonalas összeállítással lépett fel  a Sanctonicolaum Kórus, a hangszeres zenét nívós produkcióval a Kodály Zoltán AMI   vonószenekara képviselte, a kórus zenei kísérőjeként pedig Nánási Erzsébet, a zeneiskola zongoratanára működött közre. Bemutatkozott a Búzás Dóra (hegedű)- Sindel Liza (gordonka) duó, valamint, a lengyel testvérváros, Ryglice vendégművészei. Óriási sikere volt  a Sanctonicolaum Kórus és az AMI vonószenekarának közös előadásában elhangzott Kodály: Kállai kettősnek, a közönség állva, vastapssal követelt ráadást. Sokak szerint gyakrabban kerülhetne sor ilyen közös fellépésre.

Részben ezzel párhuzamosan zajlott a IX. Utcazene Fesztivál „Éjszakai repülés” címmel. Hajnal László, a fesztivál megálmodója, szervezője és lelke szavaival élve néhány órára a Kossuth tér zenetérré alakult át, hol főleg gitárzenében gyönyörködhettek az e fajta muzsikát kedvelők. Egymást követték Varga Erik, Bakondi László-Bagi László- Karancsi Zsolt, a Verebes György-Nagy Dénes, a Szombati Zoltán-Stelli Péter, Fekete Jenő- Horváth Misi duók, valamint a Stoned Combo. Ahhoz képest, hogy kezdéskor félő volt, elmossa az eső a rendezvényt – esett is – , sötétedéskor már valóságos tömeg üldögélt az asztalok mellett a padokon.

A  miklósiakat kicsit megfaggattam. Bakondi Bandit azért (http://www.serfozoistvan.hu/szemtolszembe/utcazene-urugyen-bakondi-andrassal-es-a-szombati-stelli-duoval/), mert többnyire szólóban, esetleg duóban játszik, ezért érdekesnek tűnt trióban való fellépésük. Valóban érdekes volt, mert ilyenre sor sem került. – Bagi Lacival régebben játszottunk együtt, 1985-ben létrehoztuk a Bagi-Bakondi gitárkettőst.  Jazz örökzöldeket, modern jazz kompozíciók átírásait játszottuk, s mellette együtt zenéltünk a Szabó Sanyi vezette Alföldi Szabadzene Alkotóműhelye nevű gitártrióban. Aztán útjaink szétváltak, Bagi Laci sokáig nem volt aktív, de most ismét a közönség elé állunk. Először ő játszik szólóban majd ketten duózunk, aztán én szólózok, végül pedig Karancsi Zsoltival muzsikálunk kettesben. Ő énekel és szájharmonikázik, én pedig természetesen gitározok.

Szombati Zoliék  mint alapítók voltak érdekesek. – A legelső alkalomtól itt vagyunk a fesztiválon, tulajdonképpen ez hozott össze bennünket- elevenítette fel a múltat Zoli. –  Arra az első, még a Lukács Mozgó előtt rendezett fesztiválra álltunk össze, akkor azt gondoltuk, egy alkalomra. Ahhoz képest azóta is, kilenc éve együtt zenélünk. Maradt a latinos hangvételünk, de a repertoárt folyamatosan bővítjük, újítjuk, s néhány saját szám is született tavaly óta.

Szombaton nyolc óra körül hintós, fogatos felvonulás indult a Taurinával szembeni búzatáblába, a hagyományos kézi kaszás aratóverseny színhelyére. Ott már felállított sátrak, aratópálinka, pogácsa, szendvics, sütemények, népi ételek várták az érkezőket  s az érdeklődőket.  Hat aratócsapat nevezett be  a helyiek képviseletében: a Borostyán Borozó, a Székács, és az önkormányzat Búzavirág elnevezésű bandája, a kuncsorbai Kunkaszások, a testvértelepülések közül Ryglice és Nevetlenfalu. A főzőverseny iránt nagyobb volt az érdeklődés, több mint tíz jelentkező volt  A vendégek közül Ryglice és Lendva íratta fel magát a zsűrinél, Törökszentmiklóst a Horváth Ilona Háziasszonyok Klubja, az Almásy János Nyugdíjas Klub, a Lábassy Alapítvány, a Székács, az Oravecz és Kovács család képviselte, a Borostyán Borozó pedig öt csapattal is nevezett.

 Érdekességben és szórakozásban sem volt hiány. Meg lehetett csodálni a réges-régi, traktorral hajtott cséplőgépet munka közben, be lehetett sétálni a hagyományos paraszti udvarba, volt állatsimogató, tarlófoci. Bemutatkoztak a helyi és vendég művészeti csoportok, Madarász Katalin és Váradi Vilmos közreműködésével „Jó ebédhez szólt a nóta”, Az eredményhirdetés után pedig elkezdődött az aratóbál, amelyen Horváth Robi és Váradi Vili „húzták” a talpalávalót.

A munka végeztével Balogh Pál, a valamikori Béke Tsz volt elnöke az általa vezetett zsűri nevében értékelte a tapasztaltakat, majd eredményt hirdetett. Ez alkalommal első lett Nevetlenfalu aratóbrigádja, a második helyezést Ryglice érdemelte ki, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a Borostyán Borozó bandája állhatott.

A főzőversenyt – amelyen birka-,csülök-,borjú- és sertéspörkölt, kaszásleves, töltött káposzta és derelye is készült – stílszerűen a Horváth Ilona Háziasszonyok Klubja nyerte, a második helyezett Oravecz családot és a harmadik rygliceieket megelőzve.

A nap koncertekkel zárult, amelyeknek kora délutántól éjszakába nyúlóan a  Galambos Park  adott helyet. Az ismertebb nevek az Animal  Cannibals, a Kerekes Band, a Zaporozsec és az Ocho Macho voltak, de mások is színpadra léptek. Délután a hőség még sokakat elriasztott,  sötétedés után azonban már szép számú közönség hallgatta a kedvenceket.

Pásztor

Szemtől szembe


Megosztás

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Comment validation by @



Hirdetés