Bontás (majd építés) az Ipolyi Arnold téren – helytörténeti visszatekintéssel

Közzétéve ekkor: 2018 február 4. 16:40

BONTÁS (MAJD ÉPÍTÉS) AZ IPOLYI ARNOLD TÉREN

Helytörténeti visszatekintés

Az oktatás és a hitélet évszázadokig szorosan összekapcsolódott, hiszen az iskolázás egyházi feladat volt. Ennek a gyakorlatnak az épületemlékei máig megtalálhatóak szerte az országban, így Törökszentmiklóson is.
Hamarosan, 2020-ban megünnepelhetjük Szentmiklós török idők utáni újratelepítésének és ezzel az itteni oktatás 300 éves évfordulóját is. Az alsófokú iskolázás ugyanis, az akkor már Törökszentmiklósnak elnevezett településen szinte a megtelepedés után azonnal megkezdődött a reformátusok iskolaalapításával. De az itt valamivel később megtelepülő katolikusok is hamarosan gondoskodtak iskoláról a hívek gyermekei számára. Mindkét egyházi iskola a templomaik közelében épült fel, tulajdonképpen azon a részen, ahol ma is van a két nagy egyház temploma.
Ez a helytörténeti eredete annak, hogy városunk katolikus tere, ma Ipolyi Arnold tér majd’ 300 év óta adott helyet az egyházi iskolának. A római katholikus fiúiskola épületének keletkezés-története ugyanis az 1700-as évekre nyúlik vissza. És ott szerénykedett azután is, hogy 1880-ban elkészült a téren a Pánthy Római Katholikus Leánynevelő Intézet (a köznyelvben: zárda) impozáns épülete.

A képeslap Kiss Ádám László gyűjteményének szép darabja. Tőle származik az információ is: 1907-1908 körül készült a felvétel, amelyen az épület teljes egészében látszik. Úgy tudni, hogy ez az egyetlen olyan lap, amely kifejezetten az iskoláról készült, ezért különösen értékes. Sehonnan máshonnan nem tudhatnánk, miként nézett ki az iskolaépület jó 100 évvel ezelőtt!

Az eredeti írásmód szerint katholikus fiúiskola épületének felépülte igazán érdekes történet, ahogyan azt Tóth Sándor helytörténész tanár leírta a Vázlatok Törökszentmiklós múltjából című tanulmány-kötetében (és már annak is vagy 70 éve!):
A törökdúlás utáni újratelepítés során elsőként a reformátusok közössége jelent itt meg, akik az eklézsia megalakulásával egy időben, tehát kb. 1722-23-ban már gondoskodtak iskoláról. A fiú- és a lányiskola épületei azonban 1760 körülre már igencsak elavultak. A fiúk rozzant iskolájának újraépítésére engedélyt is adott gróf Esterházi egri püspök (ezidőben még nem volt elkülönülve a katolikus és a református egyház szervezeti vezetése! – S. E.) , de az új leányiskola felépítéséhez nem kértek tőle engedélyt. Ezért hát a püspökség megsértődött, és hiába, hogy magánadományból épült az iskola, azt már csaknem befejezett állapotában lebontatták.
Nem sokkal a reformátusoké után a katolikusok első iskolája is elkészült, azon a telken, ahol még pár héttel ezelőtt is állt az évek óta elhagyatott épület. És mivel az első iskola-ház itt is elavulttá vált, a reformátusok – püspöki engedély nélküli! – már majdnem teljesen felépített lányiskolájának anyagát átszállították ide, ahol is azt felhasználták, beépítették. Pontosan nem tudni, de 1765 körül vagy nagyarányú renováláshoz vagy újraépítéshez használtattak fel a reformátusok építőanyagai, téglái.
Talán most, hogy elbontották az épületet, előkerülnek majd újra a reformátusoktól származó építőanyagból az RE jelű (RE = Református Eklézsia) 250 éves téglák is. Merthogy nemrégiben megkezdődött, sőt tulajdonképpen alig három hét alatt meg is történt a bontás:

(Szekeres Barnabás felvétele)

Már nem sokan élnek azok közül, akik még katolikus fiúiskolaként ismerték, esetleg padjait koptatták, ezt az épületet. A 2. világháború utáni nemzedékek emlékezetében úgy maradt meg, mint a Rózsa téri, majd Kölcsey Ferenc Általános Iskola tornatermének, konyhájának és egy időben az ebédlőjének is helyt adó épület:

Az elhagyatott épület 2016. decemberben (A szerző felvétele)

Ha a 2016 végén, a már használaton kívüli házról készült fenti fotót nézzük, azt gondolnánk, nagyon is megette az idő, rozzant a régi épület. A bontás során azonban inkább úgy tűnt, hogy bár jó néhány átalakítást, hozzáépítést, felújítást megérhetett a hosszú idő alatt, valójában egészen jó állapotban volt. Hogy miért kellett lebontani mégis, egy alapos felújítás helyett? Több ok együttes mérlegelése vezethetett erre a döntésre: Hiába, hogy a falak masszívak, jól megépítettek voltak, olyan mértékű volt a felvizesedés, hogy ennek a problémának a megoldására alig akad vállalkozó, vagy ha mégis, többe került volna egy ilyesfajta felújítás, mint egy új épület megépítése. Amit az új cél igényeihez lehet már igazítani. Az Egri Főérsekség beruházásában ugyanis, uniós támogatással óvoda épül hamarosan a most felszabadult jókora telken.
Merthogy nemcsak az iskola épületét, a mellette lévő kántorházat is lebontják a Kapisztrán utcában:

(A szerző felvétele)

Talán kevesen tudják ma már, hogy a fiúiskola szomszédságában álló épület volt a mindenkori római katolikus kántor szolgálati lakása. Hasonló módon és funkcióval az Ipolyi tér túlsó szegletében álló harangozó házhoz (a bontási anyag halmai mögött látszik kicsit ez a kis ház is). Érdekes tény az is, hogy a kántorház nem lett államosítva, hanem 1948-at követően a “zárdából” kiszorult irgalmas rendi apácák lakták. (Ők a leánynevelő intézetben tanítottak és ott is laktak az államosítás előtt.) Mivel a patika eredeti épületét 1984-ben lebontották, a Szentháromság Gyógyszertár (kényszerűségből és ideiglenesen) átköltözött a kántorházba, és ott is maradt egészen 1997-ig, amikor elkészült a Kapisztrán utca-Kossuth út sarkán álló új, komplex létesítmény.
Mindkét “szolgálati” épületet, a kántorházat és a harangozó házat, a jelenlegi római katolikus templom építésével szinte egyszerre építtette a katolikus egyházközség 1896 és 1899 között. Erre utalnak a mostani bontáskor előkerült AS (de van, aki szerint AM SI)  betűjelű Almásy-téglák, amelyek Almásy gróf uradalmi tégla égetőjében készültek azidőben:

(Szekeres Barnabás felvételei)

Megtörtént tehát a bontás, hogy legyen hely az építésre! Az immár csak hajdanvolt iskola és kántorház helyén óvoda épül. A Pánthy Leánynevelő (az ún. zárda), valamint a hozzáépített és az óvodai funkció alól így felszabaduló modern épületszárny pedig együttesen ad majd helyet a kollégiumnak, amely a városközpontból, a hajdani Járásbíróság épületéből költözik át ide. A templom körüli térség így ismét katolikus oktatás-nevelési központot lesz!

Nem műemlék!

A bontás kapcsán felmerült a kérdés, hogy nem műemlék-e és ha nem, miért nem volt az a katolikus fiúiskola épülete. Nos, nem! Nem állt semmiféle, még helyi védettség alatt sem!
Szekeres Barnabás magyarázata szerint: A lebontott épület helyén 1767-től állt bizonyíthatóan (az 1740-es évektől feltételezhetően) iskolaépület. Ezt viszont az idők során többször átépítették, bővítették, felújították. Legutóbb az 1890-es években, amikor gyakorlatilag az alapokig visszabontották és újraépítették a korábbi épületet. Ez az ok, amiért nem volt védett.
Ehhez még hozzáteszem, hogy pusztán egy épület kora még nem ok arra, hogy műemléki védettséget kapjon! Csak köznapi, de nem szakmai megközelítésben gondolhatjuk, hogy minden régi épületet műemléknek kell vagy kellene tekintetni. A jogi értelmezés lényege a következő: Műemléki érték minden olyan építmény, történeti kert, történeti temetkezési hely, vagy sajátos terület, valamint ezek maradványa, továbbá azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség hovatartozás-tudata szempontjából országos jelentőségű.

Régészeti feltárás?

Megindult hát a több mint 100 éves iskolaépület bontása egy olyan helyen, ahol a történelmi múlt sokkal régebbi, hiszen a törökök éppen itt, a mai római katolikus templom környékén építették fel a várukat az 1500-as évek közepén, és a terület csak 1685-ben került végleg vissza a keresztények kezébe. (A terület helytörténetére vonatkozó információkat – miként fentebb is -, a több szerző munkájaként 2012-ben megjelent Törökszentmiklós és térsége a kezdetektől napjainkig című kiadványból vettem.):
A török múlt miatt nem véletlenül a bontás híre többek fantáziáját is megmozgatta a városban, hogy hiszen most itt a nagyszerű alkalom régészeti kutatás alá vonni a terepet, megvizsgálni, nem rejt-e a föld mélye még kincseket, de legalábbis értékes leleteket a török korból. Mert ha megépül ide az új katolikus óvoda, ismét hosszú időre lehetetlenné válik ezen a helyen ásatásokat folytatni.
A jog oldaláról a kérdés úgy merülhet fel, hogy a kiadott bontási, illetve építési engedélyben az illetékes hatóság tett-e kötelező elírásokat a terület régészeti megkutatása iránt. A városi illetékeseket megkérdeztem erről, de nem tudnak ilyen rendelkezésről.
Szekeres Barnabás belenézett a bontási árkokba, és az alábbi cikkében leírta, amit látott. Azóta megtörtént a tereprendezés, ezeket az árkokat betemették.

Sebők Emília újságíró

AZ IDŐK RÉTEGEI

Amit látni engedett a bontás

A bontási terület egyik (Kapisztrán utcára merőleges) É-K-i árkában nagyon szépen láthatóvá váltak az egyes feltöltési rétegek. Mindegyik az épület történetének egy-egy korszakát rögzíti. Legfelül az 1970-es években lerakott csiszolt műkő padlóburkolat, alatta 5-7 cm beton, majd négy nagyon jól elkülöníthető réteg, anyaga homok vagy homokos agyag. Ezalatt található a teljes terjedelmében nem látható 80-90 cm vastag építési törmelék. Véleményem szerint az 1890-es években lebontott előző épület törmelékanyaga.

(A szerző felvétele)

A fenti kép ugyanerről a pontról északi irányban készített felvétel. Háttérben a római katolikus főtemplom, a Szent Erzsébet utcán a „harangozó ház”, illetve a Galsi-ház látható. Jól láthatóan az árok falában vannak még érintetlen téglák. Ezek a már jól ismert és dokumentált ún. Almásy-típusúak. Elhelyezkedésük is alátámasztja, hogy az épület utolsó jelentősebb (át)építésekor kerülhettek mai helyükre. Egy innen előkerült szép példány:

(A szerző felvétele)

Majd pedig az alapos nézelődés meghozta eredményét, ami értékes megfigyelés, nem kincs! A homokos agyag alkotta környezettől teljesen eltérő téglavörös (égett agyagos, hamus-kormos) foltra lettem figyelmes az árokban!
Alaposabban megvizsgálva a vörös morzsalékos anyagot, abban szépen látszanak a növényi maradványok (valószínűleg nád- és szalmatörek) lenyomatai hamuval keveredve! Ebből már szinte biztos számomra, hogy egy egykori kemence maradványaira bukkantam. Elhelyezkedése és a környező (már kibontott) alapozásból is valószínűsíthető, hogy az épület egyik helyiségének DK-i sarkában állhatott. A XIX. század végén épült főbejárattól kissé jobbra, de az azzal egykorú feltöltés alatt nagyjából egy méterrel, a mai járdaszint közelében. Ha abból indulunk ki, hogy az új épület a régi alapjaira épült, nagyjából megőrizve annak elrendezését, akkor ez lehetett a régi iskolaépület templom felé eső sarkában lévő tantermének kemencéje! Jól látszik ugyanis a vörös folttól jobbra egy egykori fal többszörösen betemetett (tehát mindenképp 1899-előtti) alapja! (Az árulkodó rész bekeretezve.)

(A szerző felvétele)

Az egykori iskolaépület DK-i sarkánál is egy újabb kemence nyomaira bukkantam, és itt is érdekes a rétegződés. Éppen, mint egy hatalmas Dobos-torta! A legfelső réteg itt is beton. (Ne tévesszen meg a bontás során ráhalmozott törmelék) Alatta egy kátrányos szigetelés és az iskola egykori hajópadlója látható, vagyis az, ami abból 120 év után felszínre került! A hajópadló alatt a korabeli „technológiának” megfelelően 7-8 cm tiszta homok található. Ez volt az iskola padlója, padlószintje gyakorlatilag kilenc évtizeden keresztül! Ezt koptatta a sok kisdiák (köztük anyukám és testvérei is az 1950-60-as években) és ezt sikálta-olajozta a pedellus sok-sok éven át… :

(A szerző felvétele)

Milyen következtetésekre jutottam a látottakból?

Az eddigi „leletek” és vizsgálódásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az egykori iskolaépületet az 1890-es években rendkívül alaposan, alapjaitól kezdve építették újra. Ez nyilván költséges volt, de rendkívül tartós építményt eredményezett, amelyen építészeti szempontból lényegi átalakítás ezt követően már nem történt. (Az egykori díszes főbejáratot a Pánthy Intézetéhez hasonlóan eltűntették a pártállami idők kezdetén.)
Az eddig előkerült RE-jelű „református” téglák csekély száma (illetve a város területén történő szórt felbukkanásuk) is azt a feltételezésem támasztja alá, hogy a régi iskolaépületet 1896-körül teljesen lebontották és a bontott anyagnak az új épületben csak csekély része került felhasználásra. (Nyilván azt a bontással egyidőben értékesítette az egyházközség, vagy esetleg ahogyan az akkori időkben szokás volt, a vállalkozó a használt építőanyag fejében végezte el a bontást.)
Az új épület az Almásy család téglagyárából vásárolt kiváló minőségű építőanyagból épült, átgondoltan és rendkívül strapabíróan, az akkor modernnek számító technológiával.
A fűtést a korábbiaktól eltérően cserépkályhákkal oldották meg, amelyek egészen az 1970-es évekig, az olajtüzelésre való áttérésig szolgáltak (most az olaj tárolására szolgáló pince is előbukkant, majd az üreg betemetésre került) és amelyek nyomai egészen napjainkig látszottak az épületben.
Az előkerült fal- és kemencemaradványokból valószínűsíthető az is, hogy a korábbi épület tájolása teljesen, míg elrendezése többé-kevésbé megegyezhetett a most bontott épületével.
Valószínűleg korábban egy sokkalta szerényebb kivitelű épület szolgálta az elemi oktatást ezen a helyen, amelynek lehet, hogy csak az alapja készült téglából.
Nem kizárt viszont, hogy a tér folyamatos feltöltődése miatt a „református” téglák (azaz a régi iskolaépület 1767-ben lerakott alapjai) még mindig a mélyebb rétegekben pihennek.

Szekeres Barnabás tájgazdálkodási mérnök

Szemtől szembe

 


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Comment validation by @



Hirdetés