Kutas Bálint emlékezete és szobraink sorsa

Közzétéve ekkor: 2017 november 29. 8:00

Sebők Emília

Szabó József esperes érthetően a hajdani lelkészelőd munkásságának pozitív tulajdonságait emelte ki előadásában, de nem hallgatta el azokat a vonásait sem, amelyek alapján, mai szóhasználattal élve, ellentmondásos, megosztó személyiségnek nevezhetnénk, akit egyszerre szerettek és gyűlöltek.

Kutas Bálint közel 30 éves, amikor 1891-ben a Törökszentmiklósi Egyházközség megválasztotta második lelkészi állásra. Ebben az időben itt két lelkészi állás volt, és az első lelkészi álláson Vadai Ferenc szolgált. Később Olajos Pál mellett volt Kutas a második álláson. Mindkét első lelkész neve máig ismert a városban, a helyi életben jelentős családok tagjai voltak, de ez sem könnyítette meg, sőt inkább megnehezítette Kutas itteni tevékenységét.

Szociális érzékenysége, a város és a környező tanyavilág szegényeinek megsegítésére irányuló tevékenysége a helyi gazdagoknak, nagygazdáknak nyilván nem vívta ki a tetszését, hiszen az érdekeiket sértette. A lelkész körül kialakuló konfliktusok egy jó része erre az ellentétre vezethető vissza. Uzsorairtás címmel tanulmányt is megjelentetett arról, miként szipolyozzák ki az embereket az őket csekély fizetségért dolgoztatók, ezen és más módokon.

Megszervezte a tanyák, puszták elhanyagolt gyerekseregének téli taníttatását a városban, és ifjúsági egyletet hozott létre. Részt vett a fogyasztási szövetkezet és a búzaértékesítő szövetkezet létrehozásában, gabonaraktár építését intézte a vasútállomásnál, mindezt azért, hogy az emberek maguk vehessék kezükbe terményeik értékesítését, és nekik jobb áron adhassanak el. De persze ez a törekvés sem tetszhetett azoknak, akik szokásosan jókora hasznot zsebeltek be a kisgazdák gabonájának alacsony áron való felvásárlásából.  A szegény tömegek viszont pártfogójukat látták benne, és mögötte álltak.

A saját köreiben azonban súlyosan problémás ügyek alakultak ki körülötte, egyházi dalárda, presbiteri gyűlések miatt. Kölcsönös vádaskodásokig, pereskedésekig fajultak ez ellentétek. Éppenséggel a szegények papja kontra gazdagok papja szembenállás okán is.

Az I. világháború, majd a rákövetkező Tanácsköztársaság és a román megszállás időszaka különösen mély konfliktusokat hoztak körülötte, miközben minden lehetséges módon igyekezett segíteni a miklósiak életét. A román megszálláskor még el is hurcolták Bukarest mellé egy fogolytáborba.

Nem véletlen, hogy Fejes Zsolt előadásának címe „Állandóan küzdött, tettel és szóval”.  Elmondása szerint a Törökszentmiklós és Vidéke lapban például szövetkezeti vigécnek nevezték Kutas Bálintot, de más, súlyosan elítélő megjegyzéseket is tettek rá. Majd a későbben induló és liberálisabb szemléletű Törökszentmiklósi Újság inkább méltatja közéleti működését, olyannyira, hogy még a presbitériummal való viszályait is a szegény hívek érdekében tett cselekményeire vezeti vissza. Mintha két külön emberről írna a két helyi lap.

Az 1918 őszén kialakult forradalmi helyzet, zűrzavar közepette Kutas Bálint politikai szerepet is vállal, annyiban, hogy a békés megoldásokat és főként a lakossági közellátást segítse. Megszervezi, hogy Törökszentmiklós lakossága ne maradjon élelmiszer nélkül a zavaros időkben! A köznép rajong érte, de amikor politikai pályán is kipróbálná magát, ellenfelei ezt megakadályozzák. A Tanácsköztársaság után pedig ellenségei följelentették, hogy kommunista volt, ezért letartóztatták, és a szolnoki fogházba hurcolták. Ott fegyveres különítményesek kegyetlenül megkínozzák Törökszentmiklós rendkívül népszerű református lelkészét.

Ilyen körülmények után megy el, tulajdonképpen már a közeli nyugállományba, Törökszentmiklósról 1920-ban, ahogyan Szabó esperes fogalmazott: Szegény emberként ment el innen, még a családi örökségét is felemésztette az itt tartózkodása.

Még ebből a vázlatos élettörténetből és korrajzból is kiolvasható nem egy, mai korunkra is áttehető tanulság, például az értékesítési szövetkezés hasznosságáról, a szociális érzékenység fontosságáról, a média-pluralizmus előnyeiről.

De térjünk vissza Kutas Bálinthoz, az ő utókor általi megbecsüléséhez. Halálakor, 1942-ben Gaál István lelkészelnök ezt mondta róla megemlékezésében: „A törökszentmiklósi református Anyaszentegyháznak olyan pásztora volt, aki kiváló tehetségével beírta magát az egyház történelmébe.”

Nem ok nélkül neveztek el hát róla utcát városunkban, írja Szabó József elnöklelkész a Kutas Bálint református lelkész emlékére című kiadványban, 2015-ben.

A Kutas Bálint utca R. Tóth Péter (Peti bácsi) művésztanár festményén

A Kutas Bálint utca R. Tóth Péter (Peti bácsi) művésztanár festményén

Csakhogy a személyével kapcsolatos megítélés még ebben is ellentmondásos! A Bethlen Gábor utcát a templom mögött a Kossuth térrel összekötő kis utca előzőleg Polgár Mihály nevét viselte, emlékeztet Galsi Lajos a Mesélnek a szentmiklósi utcák… című könyvében. Polgár Mihály (1782–1854) a nemes és az egyház legnagyobb támogatói közé tartozó Polgár-család tagja volt, Kölcsey Ferenc nevelője, később református püspök. Ezért vannak, akik máig úgy gondolják a városban, hogy méltóbb névadója volt a kis, templom közeli utcának, nem volt helyes döntés a szocializmus idején végrehajtott névcsere.

Szoborállítás

A Törökszentmiklósi Református Egyházközség azonban arra helyezi a hangsúlyt, hogy Kutas Bálint rendkívüli figyelemmel és gondoskodással volt a szegények iránt, továbbá, hogy lelkipásztorsága idején felújították a templomot, az iskolát. Ezekkel az erényeivel indokolta a kérést Szabó József elnöklelkész, amikor 2014. végén támogatási kérelemmel fordult Markót Imre polgármesterhez. Levelében előadja, hogy Kutas Bálint unokája, Kutas László szobrászművész, a család nevében szorgalmazza egy szobor felállítását a templom kertjében, a Kutas Bálintról elnevezett utca mellett. A szobrot a művész ajándékba adja az egyházközségnek, amelynek a mintegy 1,7 millió forintos járulékos költségeket kell állnia. Ennek az összegnek a felét kérték (850 ezer forintot) a város költségvetéséből támogatásként. (A beterjesztett költségkalkuláció szerint egészen pontosan az alkotói munka, amiért nem kért pénzt a művész, a szobor fizikai mivoltában való elkészítését ki kellett fizetni.)

Törökszentmiklós Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 2015. április 30-án megtartott rendes nyilvános ülésén volt napirenden Markót Imre polgármesternek a Kutas Bálint-szobor önkormányzati támogatásáról szóló előterjesztése. Figyelembe véve az az évi költségvetés adta lehetőségeket, az elfogadott határozat szerint – a Törökszentmiklósi Református Egyházközséggel kötött támogatási szerződésben rögzítve – a város a Kutas Bálint lelkipásztor emlékének tiszteletére állítandó szobor felállítását 300 000 forinttal támogatta. Továbbá a Településfejlesztési Közalapítvány alapítójaként az Önkormányzat felkérte az alapítványt, hogy további 300 000 forinttal támogassa a szoborállítást, ami meg is történt.

2015. szeptemberben a 25. tanévét kezdte a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola és Óvoda, ezért szeptember 20-án hálaadó ünnepi istentiszteletet tartottak a templomban. Az iskola jubileuma mellett az istentiszteleten megemlékeztek Kutas Bálint egykori lelkipásztorról is, akinek szobrát, Kálvin János mellszobrával együtt az ünnepi istentisztelet után avatták fel.

Az alkotóművész, Kutas László jelenlétében leplezték le Kutas Bálint lelkipásztor mellszobrát a törökszentmiklósi református templom kertjében, a róla elnevezett utca közelében:

Kutas László szobrászművész nagyapja szobra mellett még egy művét, Kálvin János mellszobrát is felajánlotta a gyülekezetnek, amelyet ugyancsak az ünnepi istentisztelet után avattak fel a templomkertben:

 

SZOBORELTŰNÉSEK

A református templom kertjét tehát most Kutas László két szép alkotása is díszíti, gazdagítja. Az internet azonban nem felejt, és sok információt rejt! Így azt is, hogy a művésznek már volt két szobra városunkban! A fellelhető adatok szerint 1966-1967-ben készült a Kertészleány (vagy Kalapos lány) elnevezésű bronzszobor, amelyet Törökszentmiklóson az eredetileg Pártházként, most Zeneiskolaként működő épület kertjében állítottak fel – nem tudni, pontosan mikor, és hogy ez a kert az előkertet jelentette-e az épület és a járda között.  A másik szobor avatásáról 1984. február 25-i számában a Szolnok Megyei Néplap is beszámolt. Eszerint: A Csikós József Általános Iskolában (korábban Petőfi úti, most Pánthy Endre) felavatták a névadó Csikós József bronz szoborportréját.

Csakhogy ezekről a szobrokról mintha senki nem tudna itt semmit! Pedig többeket is kérdeztem, akik akkor vagy most jól ismerték ezeket az intézményeket, ott dolgoztak vagy éppen vezették, vezetik azt. Így most nem tudok semmilyen információt közreadni arról, mi lett később ezekkel az alkotásokkal, hol vannak, hová tűntek!

De ahogyan a Jobb sorsra érdemes házak című összeállításomban nemrég írtam, a Járásbíróság épületének szoborfülkéjéből is nyomtalanul tűnt el valamikor az 1960-as években a Justitia-szobor. Arról sem lehet semmi konkrétumot tudni!

Olyan ez a város, mint egy Bermuda-háromszög, csak itt szobrok tűnnek el időnként? Talán mégsem! Ezért kérem, aki tud valamit ezekről a művekről, írja meg nekem az e-mail címemre vagy a Facebook-on privát üzenetben.

Szemtől szembe

 


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Comment validation by @



Hirdetés