A VÁROS NAPJA – SZENT MIKLÓS NAP – ÉS A MIKULÁS

Közzétéve ekkor: 2017 december 3. 8:54

Írta és a fotókat készítette: Sebők Emília

Ha jól számolom, ma ez már a negyedik A VÁROS NAPJA volt a rendezvények sorában (ha rossz az emlékezetem, akkor elnézést kérek), de mindenképpen van már némi múltja. Kezdetben a katolikus templom előtti Ipolyi Arnold téren volt megtartva, majd átkerült a Kossuth térre. De nem elsősorban a helyszínváltozás miatt van talán az az érzésem, hogy ez a rendezvény kicsit még mindig keresi a helyét, önmagát. Pedig az időzítés már eleve ad egy sajátosságot, hiszen tél elején van, Miklós nap/Mikulás és az advent kezdete esik ilyenkor egybe. De nem olyan nagy baj ez, más rendezvényeknek is kell több alkalom, mire kiforrják magukat, milyenségüket.

Előző nap még úgy nézett ki a pavilonsor, mintha túlméretes budik sorakoznának egymás mellett, de mára kiszínesedett a látvány!

Tudom, kényesebb ízlésű ítészek erősen kritizálják a már szinte minden települést elérő fesztivál-őrületet és a gagyi programos falunapok burjánzását. Népművelő/közművelő szempontból van is igazságuk. De szerintem meg az is a fontos, hogy ezek az események lehetőséget teremtenek arra, hogy az emberek kötetlen keretek között, akár ünnepi hangulatban találkozzanak, egymáshoz közel kerüljenek. Mint mi most a Szent Miklós Napon! A helyi egyesületek például talán mind ott voltak, hogy megmutassák magukat!

Az öreg platán kifényesedett – a város fenyőfájának díszítése azonban kicsit csámpásra sikeredett, de az este és a fények megszépítenek!

Mert egyre népszerűbb ez az ünnepi hangolódású, téli ízű, illatú délután. Ma például már alig fértünk, ki a színpad előtt zsúfolódva, ki a forralt borért sorban állva, mások süteményt, szendvicset majszolva sétálgattak a Kossuth tér rendezvény-sarkában. Mi két óra hosszat voltunk ott, és addigra, hiába volt a forralt bor, elfáztunk annyira, hogy öt óra előtt nem sokkal hazajöttünk. Pedig a két fő attrakció, a Sanctonicolaum Kórus műsora és Wolf Kati fellépése még csak ezután következett. Biztosan nekik is megvolt a közönségük, a sikerük. 

Szent Miklós, városunk névadó szentje és a Mikulás

A vallástörténet két Szent Miklóst is számon tart: Flüei Szent Miklós remetét, névnapja március 21-én és Szent Miklós püspököt, akinek december 6-án van a napja.

Flüei Szent Miklóst, aki az 1400-as években élt Svájcban, városunk katolikus templomában a földművelők védőszentjeként láthatjuk a szentélyfreskón (bal oldali kép), a kép jobb oldalán, ásóval a kezében, eke a háta mögött:

A „mi” Szent Miklósunk, városunk névadó szentje jó ezer évvel korábban élt. Szent Miklós a hagyomány szerint a 3. században született Kis-Ázsiában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit már kiskorában elvesztette, egyik rokona nevelte fel, és ismertette meg a kereszténységgel is. Mürai Szent Miklós (270-343) myrai püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje. (Myra egy ősi görög kisváros volt a mai Törökország területén.) Városunk nevében az ő emléke van megörökítve, őt láthatjuk (jobb oldali kép) a templom egyik mellékoltárán.

Szent Miklós életéből több legenda ismert, ezek egyikéből alakult ki – némi mitológiai átalakulás során – a Mikulás alakja:

Miután Miklós megkapta a szülői örökséget, szétosztotta azt a szűkölködők között. Az egyik legenda szerint három lány elszegényedett apja már parázna életre akarta adni lányait, amikor Miklós titokban, az éj leple alatt három zacskó aranyat dobott be hozzájuk az ablakon, hogy legyen hozománya a három lánynak. Ebből a legendából keletkezett Nyugaton az a szokás, hogy a Mikulás nevében ajándékot csempésznek december 6-án, Szent Miklós, a hajdani titkos jótevő napján a gyermekek ablakba kitett cipőjébe, csizmájába. És az ajándékosztó Mikulás azért visel püspöksüveget, merthogy Szent Miklós püspök volt.

A mi mai Mikulásunk, kezében a püspöki pásztorbottal

A mi mai Mikulásunk, kezében a püspöki pásztorbottal

De hogy miért „kötelezően” piros a Mikulás ruhája? Erre az egyik népszerű vagy éppen elítélő magyarázat, hogy ez, az egyéb hatások mellett annak is betudható, hogy egy régi Coca-Cola reklám ilyen öltözékben ábrázolta. Viszont az egyháztörténetre alapozó okfejtés inkább azt hangsúlyozza, hogy a keleti keresztény egyházban csak a piros és a fehér, esetleg az arany a liturgikus szín, a szertartások alatt viselt díszes ruha színe. Erre épült hát rá a modernkori, amerikai eredetű Coca-Cola-hatás!

Ezt az indoklást látszik alátámasztani, hogy a jóval, akár századokkal a Coca-Cola megjelenése előtti ábrázolások is bordós, vöröses (ha nem is kifejezetten piros) palástban ábrázolják Szent Miklóst. Meglepetéssel láthattuk ezt most szeptember végén, amikor a helyi könyvtári körök által szervezett Ipolyi Arnold emléktúra első állomásán meglátogattuk az esztergomi Keresztény Múzeumot. A gyűjtemény egyik legszebb és legértékesebb darabja Kolozsvári Tamás 1427-ből való garamszentbenedeki Kálvária-oltára.  A középkori szárnyas oltár egyik táblájának képe  Szent Miklós gabonacsodáját ábrázolja, Miklós itt is piros palástban látható (lenti kép):

Több éves aszályos esztendőt követően teljesen kifogytak a gabonatartalékok, még a vetőmagokat is megették az emberek. Egyiptomból, Olaszországból hoztak be búzát. Egy alkalommal a myrai kereskedelmi flotta, majdnem teljes egészben odaveszett egy viharban. Így már több hónapja nem volt kenyere a népnek. Ekkor kötött ki egy olasz kereskedelmi flotta vizet felvenni a kikötőbe. A Város kereskedői könyörögtek néhány mérő búzáért, de a kereskedők nem adtak! Ez tudomására jutott Szt. Miklósnak, és azonnal a kikötőbe sietett. Alkudni kezdett a kereskedőkkel, de azok nem engedtek a gazdájuk tiltása miatt, és tovább akartak állni rakományukkal. Ekkor Miklós püspök felemelte a kezét, és megkérdezte a hajósokat, ki vagyok én nektek? A mi védelmezőnk a tengeren! – jött a válasz. Akkor most azt mondom nektek: ” ha partra teszitek a búzát, akkor bár néhány héttel később, de kiköthettek a búzátokkal az eredeti célállomáson, s a most kapott búza ára is megmarad, és a hajótok ismét tele lesz búzával!” Erre belementek az alkuba, amikor Miklós püspök a helyi kereskedők tudta nélkül, magához hívatta a hajósokat és dupla áron kifizette a gabonát. A hajósok visszasiettek Görögországba, ismét megrakodtak búzával, és elszállították azt eredeti helyére. Közben újraépült a myrai flotta, de arra beköszöntött a tél, és a viharos évszak. Ezért a tengerészek nem mertek útnak indulni. Így maga Miklós püspök szállt fel a vezér hajójára, és sikeresen megtették többször az oda – vissza utat tele rakománnyal. Ezekben az aszályos években, Szt. Miklós majdnem a teljes vagyonát a nép étkeztetésére fordította.

A garamszentbenedeki Kálvária-oltár. Szent Miklós gabonacsodája

A garamszentbenedeki Kálvária-oltár. Szent Miklós gabonacsodája

Majd éppen a kirándulásunk után pár nappal, október elején több lap és netes oldal is lehozta a hírt: Valószínűleg most találták meg Szent Miklós sírját, maradványait. A nagylelkűsége és kedvessége folytán a Mikulás-kultuszt ihlető Szent Miklós püspök földi maradványait találhatták meg török régészek egy templom alatt egy még érintetlen sírban Törökország déli részén, Müra-ban, mai nevén Demrében. Halála után püspöki székhelyén temették el, ám úgy tartják, hogy csontjait később ellopták és a dél-olaszországi Bariba vitték.

Az antalyai műemlékvédelmi hivatal vezetője szerint azonban török régészek nemrég egy pogány templomot fedeztek fel a 11. századi Szent Miklós-templom alatt, és úgy vélik, hogy a föld alatti építmény, egy még érintetlen sír rejtheti a püspök csontjait. Annak idején, amikor testét a szeldzsuk török hódítás miatt szállították tisztelői 1087-ben Myrából Bariba, feltehetőleg egy másik pap csontjait csempészték Bariba.- állítják most.

Szekeres Barnabás azonban, amikor a témáról kérdeztem, arra hívta fel a figyelmemet, hogy Róma és Ankara között már évtizedek óta vita Szent Miklós püspök földi maradványainak hovatartozása, illetve azok hazaszállítása. Csakhogy neves török történészek is felváltva érvelnek Szent Miklós Bariban található maradványainak abszolút hitelessége, illetve hamissága mellett! Ezért még az is elképzelhető, hogy a Dél-Olaszországban lévő sír hitelességének tagadására kezdtek bele a törökök ebbe a sok feltételezéssel élő találgatásba, belátva, hogy az ott pihenő maradványok elszállítására nem sok esélyük van.

Hogy ez miért lenne fontos a törököknek? Szekeres Barnabás leírása szerint: Myrai Szent Miklós azon kevés szentek egyike, aki a keleti és a nyugat egyházban is nagy népszerűségnek örvendett és örvend! Különösen kedvelt szent a Pravoszláv ortodox egyházban az oroszoknál! Nyilvánvalóan hatalmas presztízzsel, gesztus-értékkel (és persze bevétellel) bírna, ha manapság az oroszokhoz politikailag erősen közeledő Törökország a számos orosz pravoszláv zarándok számára lehetővé tenné a Szent Miklós sírjának, emlékhelyeinek látogatását!

Nekünk azonban meg van a lehetőségük arra, hogy csak távolról nézzünk erre az esetleges politikai és üzleti célú machinációra! Szent Miklós élete a keresztényeknek a szociális gondolkodás-gondoskodás, a karitatív munka példája-útmutatása, a nem hívők számára pedig gyermekek ablakába ajándékot csempésző jó szándékú apóka képe.

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Comment validation by @



Hirdetés