Serfőző István

 Köszönet a karácsonyi ajándékért

   A köszönet természetesen a Fidesz törökszentmiklósi csoportjának jár, amelynek nem győzünk eléggé hálálkodni a váratlan karácsonyi meglepetés-ajándékért, a Miklósi Lapért. Nyugodtan beszélhetek többes számban, mert abszolúte biztos vagyok benne, hogy  nem én vagyok az egyedüli, akinek ezzel a kedveskedéssel vált teljessé a meghitt ünnep, akinek e nélkül jövő ilyenkorig emésztő hiányérzete maradt volna. Azért meg éppen dupla köszönet jár, hogy az ajándék nem  kavarta fel az ünnep nyugalmát, nem bontotta meg annak békéjét.

   Az alkotók ugyanis nagyon vigyáztak arra, hogy semmi váratlan, semmi megszokottól eltérő ne legyen benne, ami esetleg belső harmóniánkat megzavarta, ami meghitt hangulatunkból kizökkentett volna bennünket. A szokásos semmitmondó, figyelemre méltatlan frázisok pufognak benne, a bizonyítvány ma már egyre többek által lelepleződött, teljesen fölösleges és nyögve nyelős magyarázgatását olvashatja, aki a sok töltött káposzta, mákos bejgli után még erőt érez magában, hogy a ránézésnél többre méltassa e nagy ívű alkotást.

   De elnézést, korrigálnom kell magamat, mert ha jól meggondoljuk, mégis található újdonság a meglepi kiadványocskában. Eddig polgármesterasszonyunk egyedül tekintgetett vissza az elmúlt nyolc évre, s leplezte le annak rettenetes örökségét, népnyomorító jellegét, a kiszolgáltatott, öngondoskodásra képtelen emberek számának hatalmas méretűre való duzzasztását. S eddig egyszál maga nyitogatta szemünket annak meglátására, hogy minden mai rossz, minden megszorításnak nem nevezett megszorítás, az új és új országos avagy helyi adók bevezetése, a régiek emelése ennek a nyolc esztendőnek köszönhető. Emiatt kellett a Fidesz-uralta önkormányzatoknak eladósítani, esetenként a tönk szélére sodorni az általuk vezetett településeket, és lehetne még sorolni az említett időszak máig ható következményeit.

   Ebbe az eddigi szoprán egyszólamúságba robbant bele frissítő erővel, s hozott üde színfoltot mintegy megerősítésként Szolnok polgármesterének, Szalai úrnak minimum baritonja, hogy összeszokottnak tűnő duettként  - gondolom ilyen szándék is sejthető az okok között -, hatásosabb és hatékonyabb legyen a már ismert mondanivaló. Az, hogy egyre növekvő tábor számára így is hiteltelen a dolog, nem számít, mert akadnak, akiknek a szolnoki polgármesterrel nyomatékosítva a rég lejárt lemez mégis csak hallgathatóbb. Az, hogy a nyomatékosító vezetésével hogyan adósodott el kilátástalan mértékben a megyeszékhely /http://www.serfozoistvan.hu/3920-Publicisztika/,nem számít,úgysem tudja mindenki, és sokaknak, akik tudják, elegendő magyarázat a nemzetrontó MSZP-SZDSZ-éra.

   A duó fentebb említett kinyilatkoztatásaival, mint általában a kinyilatkoztatásokkal teljesen fölösleges és értelmetlen vitába szállni, hiszen a tények, a valóság soha nem érdekelte őket., meggyőzésük reménytelen, no meg persze nem is mondhatnának mást. A kottát nem ők írták, attól eltérni nem szabad. Az azért viszont meghökkentő, amikor Szalai úr a bankok hálátlansága miatt kesereg mondván, a Szolnok számláját addig kezelő bankhoz - s ezt kiemelem: „…amely korábban gyakorlatilag belőlünk élt” -, hiába fordultak folyószámlahitelért, az a kérést megtagadta. Különösebben nem akarok belebonyolódni, de bennem felmerül a kérdés, a kölcsönt felvevőnek  minek a kölcsön, ha annyi pénze van, hogy a bank belőle él? Ha meg még sincs pénze, hogy ad neki a belőle élő bank kölcsönt? És egyébként is milyen bank az, amelyiknek egyetlen ügyfele van? De hagyjuk, mert ez már szőrszálhasogatás, még a végén belebonyolódunk, a háborgó által szükségesnek vélt tanulságot pedig úgysem tudjuk levonni. Azaz lehet, hogy le tudnánk, de annak nemigen örülne.

   Visszatérve az egy szólamhoz, polgármesterasszonyunkhoz, ő még egy ilyen apró meghökkentővel sem tud meglepni bennünket, marad a rég megszokott, szerinte bevált receptnél. A tények, mint eddig sem, most sem zavarják, ahogy mondandója álságosságának  immár többszöri leleplezése sem. Minden kijelentését elemeztük/ték/ már, legtöbbjükről tételesen bizonyítottuk/ták/ a hamisságot,, légből kapottságot. Hogy magam ne essek  a nála kritizált ismétlés hibájába, csupán jelzésértékkel, egy-egy mondattal kapcsolódnék a riportere által valamikor régen megfogalmazott, semmi nóvumot nem tartalmazó sablonszöveghez.

   A várost eladósító, kötvénykibocsátás által finanszírozott beruházások semmire nem ösztönzik a befektetőket, a munkahelyteremtést, az önkormányzat működését pedig nemhogy olcsóbbá, hanem a hátrányosan ható árfolyamváltozások és a kölcsön kamatai miatt drágábbá teszik. Ezek a beruházások – Kossuth tér, kultúrpalota, még egy városháza - szintén drágítják a működést, s egyáltalán nem szolgálják mindannyiunk jövőjét. A tér, a régi városháza csupán a város vezetésének fényesedését, a polgármesteri megjelenés méltóságteljesebbé varázsolását szolgálja majd.

   Sokszor kiderült már, hogy bár öt éve leghangzatosabb szólam a munkahelyteremtés, ennek érdekében gyakorlati lépés öt éve nem történt, e téren jó indulattal minden változatlan, tárgyilagosan  nézve pedig romlott a helyzet.

   A Claas, a Surjány Hús bővülésére, további munkalehetőségek biztosítására hivatkozás, idegen tollakkal való ékeskedés, az említettek fejlődéséhez a városnak köze sincs, a pozitív változásokat kizárólag maguknak köszönhetik.

   Az, hogy Törökszentmiklós a találkozások városa, a kultúra és közélet szereplői egymásra találásának helyszíne, hangzatos frázis, semmi több. Ki vagy kik találkoznak itt, polgármesterasszonyunk és Szalai polgármester úr összeborulását  és hasonló egymásra találásokat leszámítva?! Ami a városban az említett színtereken történik, kizárólag a városért, a közösségért, kultúráért tenni akaró helyi honfitársainknak köszönhető.

   A „Törökszentmiklós méltán büszke kisváros” cím hangoztatása  pedig lassan már vérforraló, de mondhatnánk helyette gyomorforgatót is. Mire legyünk büszkék?! A városon átutazók által „megcsodált” terünkre-parkunkra? A szintén „látványosságnak” számító plázánkra? Ez a cikkben emlegetett otthonos, kultúrált városkép? Ezt érezzék otthonuknak, magukénak az emberek? Érdekes karácsonyi jókívánság.

   Mint ahogy nagyon megköszönendő a víz-csatorna-, a szemét-, a stranddíj, a piaci díjtételek emelése, az építményadó bevezetése, ami a maximális iparűzési adó mellett, mint mágnes a vasat, úgy vonzza majd a befektetőket.

   Akadnának még reagálásra méltó szövegrészek, mondatok, de legyen elég a jóból. Amiről tudjuk, a sok belőle is megárt. Sajnos a kevés is, az is, amit már eddig kaptunk. Köszönet érte, s köszönet még egyszer a karácsonyi Fidesz-újságért, amelyik, ha az ünnepi hangulatban elfeledkeztünk volna a sok kapott  „jóról”, emlékeztet azokra bennünket.

Pásztor