Kapják fel a vizet !
A címre kattintva a lap alján max. 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, ill. kommentet olvashatsz!
A hét közepén nagy paksamétában megérkezett a jövő hét pénteki testületi ülés anyaga. Régi motorosként tudtam, hogy többek között a közszolgáltatások ( víz, szemét, stb.) és a helyi adók változtatásának anyaga van benne. Átlapozva és átolvasva rácsodálkoztam a 2012. évi víz- és csatornadíj-emelést tartalmazó előterjesztésre. Hiszen pár napja volt csupán, amikor Bánhidy Péter a Magyar Víziközmű Szövetség társelnöke adott tájékoztatást egy december 9-én benyújtott fideszes törvényjavaslatról - amelyet újsütetű szokásként azonnal tárgysorozatba vett a parlament –, ami a víziközmű-szolgáltatás újraszabályozását kívánja fülkeforradalmian új alapokra helyezni.
(http://www.serfozoistvan.hu/hirek/13196-A-vizikozmu-dijak-evi-2-56-szazalekkal-emelkedhetnek-2014-ig)
E szerint 2014-től a víz- és a csatornadíjat az illetékes miniszter állapítja majd meg rendeletben. Addig pedig legfeljebb 2,56 százalékkal emelhetné meg a nettó díjat a vízközmű-szolgáltató. A 2,56 százalékos emelés az áfahatással együtt 4,2 százalékos növekedést jelentene a fogyasztói árban, ami a költségvetési tervezetben szereplő inflációval egyezik meg.
Örültem az újsághírnek, mert mérsékelt terhet jelentett volna a lakosságnak egy ilyen mértékű emelés, és 2014 még messze van.
A mi városvezetőink, vagy nem olvasták a fenti híreket, vagy nem tudtak valami okból azonosulni az abban foglaltakkal. Nem tudni tehát, miért, de az előterjesztésben 13,7 %-os víz- és csatornadíj-emelést javasolnak 2012-re a testületnek. Természetesen nem kell aggódnunk amiatt, hogy az emelés ismétlődően nagy mértéke meggátolja annak megszavazását a többség részéről. Emiatt célszerű kinek-kinek számolgatni, mennyivel mélyebben kell a pénztárcájába nyúlnia, ha megérkezik a soros számla.
A kényszerű matekolás alapadataként plusz 106 forint/m3 a figyelembe veendő szám. Ez egy havi tíz köbméter vizet felhasználó családnál évi majdnem tizenháromezer forintos többletkiadást jelent csak ebben a rovatban. Tavaly, ez az akkori 28,3 %-os emeléssel, húsz és félezer forintos költségnövekedést okozott - az előbbi fogyasztási szintet alapul véve - a háztartásoknál.
Két év alatt, a szolgáltatások jellemzően párhuzamos igénybevétele mellett, 46 %-kal emelkedett a díj, és ez a többlet elvitt egy átlagos család kasszájából több mint harmincháromezer forintot.
Nem folytatnám a megkezdett gondolatokat, mert nem illendő mindazokat a szavakat papírra vetni, amik most a nyelvemre tolulnak.
Egy graffiti bölcsen, tömören és stílszerűen összefoglalja a kialakult helyzetet.:
„Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.”
Serfőző István
A zöldeket nyírjuk, az állati bűzt bírjuk
( A címre kattintva a lap alján max. húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz! )
A héten módosította a közterület rendjéről, a zöldterület fenntartásáról és az állattartás szabályairól szóló korábbi rendeletét a képviselő-testület. Munkáját rossz szokásához híven most is szakmaiatlanul és az erre vonatkozó intelmeket figyelmen kívül hagyva, kapkodva tette. Megjegyzem, a gyorsaság átkozottul fontos volt, hiszen az előző rendelet több mint hét évvel ezelőtt készült, így egy-két hónapos javítási idő többletet már biztosan nem bírt volna el. A módosítás a békés egymás mellett élés feltételeit szándékozott biztosítani a szabályozás szigorításával és egyértelműbbé tételével, amely célokkal egyébként magam is azonosulok, azokat helyesnek tartom. Meggyőződéssel vallom: mindenki élhessen és éljen is az őt megillető jogokkal, ha ez nem okozza mások jogainak sérelmét! De…!
Nézzük, mi nem sikerült a rendeletben, ha a célok tekintetében a dolog rendben is volt!:
A belterületi állattartás létszám meghatározása minden szakmai célkitűzést nélkülöző számháborúvá silányult a fideszes többség kezében. Nézzük ezt egy állatfaj vonatkozásában végig. Az eredeti előterjesztés szerint maximum 5 db juh lett volna tarható egy belterületi ingatlanon, később maga az előterjesztő ezt 25 db-ra módosította, majd a Pénzügyi Bizottság javaslatára egyhangúlag 30 db-ban határozta azt meg.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!
A korábbi idétlen szabályozás 25 db tehén tartását engedélyezte a szomszédságban, ezt az előterjesztő 5 db-ra szűkítette volna, de szintén a Pénzügyi Bizottság javaslatára a testület hatátozatikag10 db-ra emelte.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!
A számháborúban persze nem számoltak minden tétellel, csak azokkal, ami eszükbe jutott. Nem vették azt figyelembe, hogy 10 db felnőtt szarvasmarha évente közel 2000 mázsa trágyát termel. A marhatartó a módosított rendelet értelmében ezt az óriási mennyiséget az ablakunktól 10 méterre már szabályszerűen tárolhatja! Abból a tévhitből indultak ki a bólogatók, hogy ha a gazda rendszeresen takarítja az állattartó épületet, és szabályosan alakítja ki trágyatárolóját, akkor az irritáló szaghatás nem terheli a szomszédságot. Ez persze alapvető tévedés, mert jó esetben is legfeljebb mérséklődik a bűz, de „észrevétlen” azért nem marad.
A tarható állatok számának visszaemelésének védelmére megfogalmaztak „felsőbb rendű” érdekeket is. Ilyen volt a hájtáji állattartás régi mértékének kívánt visszaállítása, melynek keretei között Kovács László úr örült volna, ha száz-száz darab sertést hizlalnának a portákon. Persze, nem az ő szomszédságában. Ehhez képest szerencse, hogy csak 10 darabot engedélyeztek a jóváhagyott döntésben. Volt, aki a mostani nehéz gazdasági helyzetben az önellátással indokolta a magasabb állományi létszám kívánalmát.
Kis érdekesség még e témában, hogy háromszor annyi tehenet tarthatunk a ház körül, mint palotapincsit.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!
S ha már az állatlétszámok kérdésének visszásságait vizsgáljuk, lássuk a megtermelődő trágya dolgát is. Mint arra már utaltam, a termelődő trágya mennyiségi vetülete nem érdekelte a döntéshozót. A város polgárainak ezért állatfajonként eltérő mértékű, de pár száz mázsa "iilatosságra" mindenképp számolniuk kell, ha a szomszéd állattartásra adja a fejét.
Külön érdekesség volt, hogy a régi sületlenséget, mely szerint a városban nyolc hónapig, a határban pedig mindössze két hónapig volt tárolható a trágya, nem sikerült most sem a helyére tenni. Ép eszű ember persze belátja, hogy a határban jobb helyen van az, mint a városban, és azt is, hogy a két meghatározott együttes időtartam összegének ki kell adni az egy évet, a tizenkét hónapot, mert szervestrágyázásra évente egy alkalommal, az alapművelést megelőzően kerítünk sort, addig pedig valahol csak kell lennie a megtermelődött állati végterméknek. A megoldás kézenfekvően az lenne, hogy a trágya minél kevesebb időt töltsön a városban és jóval többet kinn, a tábla szélén várva a felhasználást. A mostani döntés viszont lehetőséget ad arra, hogy öt hónapot tölthessünk együtt állataink melléktermékével.
Összességében tehát kimondhatjuk, az állattartás vonatkozásában alkotott szabályozás nem felel meg sem a huszonegyedik század, sem a szakma,. sem pedig a normális emberi lét, életvitel követelményeinek!
A szigorítás lett volna a szándék a zöldterület fenntartásának újraszabályozása esetén is. Itt viszont a ló másik oldalán landolt a testület, irracionálisra, betarthatatlanra sikeredett a direktíva.
A telekhatároktól távolabbra tolták a telepíthető bokrok és fák elhelyezhetőségét. A távolságok akkorák lettek, melyek a jelenleg általános telekméretek mellett tarthatatlanok. A telekhatártól a korábbi fél méterről egy méterre szabták meg a telepíthető sövények távolságát, noha sok esetben ez alkotja a kerítés díszítését, néha magát a kerítést is.
A három méternél nem magasabb fák, a korábbi távolság duplájára, két méterre telepíthetők a jövőben. Ugyanez, a magasabbra növők esetében három méterre változott kettő egész kettő tized méterről. A korábban telekhatárhoz közelebb ültetett növények az új szabályozásban meghatározott mértékre visszacsonkoltathatók lesznek!
Csudaszép lesz!
Az önkormányzat önmagára nézve nem kívánja alkalmazni a szigorúbb szabályokat, vagyis a közterületetek növényzetének távolsága a mezsgyétől a tulajdonos által e rendelet vonatkozásában jogszerűen nem kifogásolható.
Tudják, kivéve a gyevi bírót!
Általános érvénnyel az év egészére kiterjedően megalkották a növényi hulladékok égetésének tilalmát. Nem tettek kivételt még a növény-egészségügyileg ajánlott esetekben sem. / tűzelhalásos lemetszett vesszők, a metszéskor keletkező gombabeteg hajtások és mumifikálódott gyümölcsök, az áttelelő kártevőkkel fertőzött kéregmaradványok, a komposztálhatatlan lombhulladék (dió) stb./ A környezetre káros kemikáliák növényvédelmi használatát csökkenthette volna, ha az égetést növény-egészségügyi szempontokra való tekintettel eseti jelleggel engedélyezik
Nem sikerült a testületnek környezettudatos magatartást tanúsítania, így a rendelet szemellenzősre sikeredett!
A pollenallergia elleni küzdelmet is egyszerűen letudták a testület tagjai, hiszen ekként rendelkeztek:
„Törökszentmiklós Város közigazgatási területén az ingatlantulajdonosok ingatlanjukat kötelesek egész évben a virágzó allergiakeltő növényektől, különösen a parlagfűtől mentesen tartani.”
Polgártársak! Ha be kívánják tartani a fenti kötelezettségüket, és nem akarják megbírságoltatni magukat akár 50.000 forintra, az alábbi allergén növényeket el kell távolítani ingatlanjukról:
Lágyszárúak:tarackbúza, ecsetpázsit, rozsnok, csenkesz, komócsin, csillagpázsit, parlagfű stb.
Fásszárúak: nyírfa, gyertyán, mogyoró, éger, szil. fűz, kőris, bálványfa (ecetfa), platán stb.
Az önkormányzat önmagára nézve itt sem kívánja alkalmazni a szigorúbb szabályokat, vagyis a közterületetek növényzetének összetétele a lakosság által e rendelet vonatkozásában jogszerűen nem kifogásolható.
Tudják, kivéve a gyevi bírót!
Kimondhatjuk tehát, hogy a zöldterület fenntartásról alkotott szabályozás sem felel meg sem a huszonegyedik század sem a szakma követelményeinek!
Tisztelt Olvasó!
A polgármesterasszony zárszavában az mondta, a puding próbája az evés, vagyis ha nem válnak be az újonnan alkotott módosítások, akkor további javításokat fognak eszközölni a rendeleten. Gyors megoldásban azért senki ne reménykedjen, mert a régi agyament szabályozás is hét évig állta a sarat alapvető változtatások nélkül. Volna rá egy fogadásom, hogy a mai összetételű testület ezen a rendeleten, ebben a ciklusban érdemben nem fog semmit sem változtatni! A paradigmaváltáshoz, új szemlélettel, más értékrenddel bíró képviselők kellenek!
„Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk.” (Jókai Mór)
Serfőző István
U.i.: A napirend teljes felvétele itt megtekinthető:
http://www.serfozoistvan.hu/multimedia/13093-A-zoldterulet-fenntartas-es-az-allattartas-szabalyozasa
Megcsalta az emlékezete Kovács László elnök urat ?
Avagy a szelektív memória gondja jött elő?
A konkrét esettel kapcsolatosan egy szakállas vicc jutott eszembe, melyet nem tudok magamban tartani, így hát elmondom.
(Hagyom érvényesülni az igazságot, mely szerint az újszülöttnek minden vicc új.)
A taskenti rádió hírműsorában közzétették, hogy Moszkvában Mercedest osztogatnak. Majd egy későbbi híradásban ekként helyesbítették a korábbi hírt. Nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedest, hanem Moszkvicsot és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
Nézzük a mai valóságot, vagyis a fenti tanulságos kis történet mai változatát. A képviselő-testület november 30-án tárgyalta a közterület rendjéről, a zöldterület fenntartásáról és az állattartás szabályairól szóló rendelet módosítását. Megpróbáltam a javaslat szakmaiságát emelni és érveket sorakoztattam fel az állattartás belterületi szabályait szigorítani akaró szándékom mellett. Kovács László Pénzügyi és Városfejlesztési Bizottsági elnök úr érveim és szavaim hitelét rontandó, azt állította, hogy a 2005. december 03-án jóváhagyott és most módosítani szándékozott rendeletet én akkor nem kritizáltam, hanem támogattam.
Lássuk a tényeket, teszteljük elnök úr állításainak valóságtartalmát.
1. A régi szabályozást a Testület – ellentétben az elnök úr által hivatkozottal – nem 2005. december 0.-án alkotta, hanem 2004. szeptember 17-én. Amennyiben az előterjesztés címét is megtekintette volna, elkerülhette volna a tévedését.
Lásd az anyag hivatalos megnevezését az alábbiakban:
E l ő t e r j e s z t é s
a Képviselő-testület 2011. november 30-án tartandó nyilvános ülésére
a közterület rendjéről, a zöldterület fenntartásáról és az állattartás szabályairól szóló
35/2004. (IX. 17.) számú Ö. r. módosításáról
2. A régi rendelkezést alkotó testületi ülésen elhangzottakat Kovács László elnök úr nem hallhatta, mert nem volt jelen.
Lásd az alábbiakban a testületi ülés jegyzőkönyvének kivonatát:
Bakk Zoltán polgármester köszönti a megjelenteket. Megállapítja, hogy a képviselő-testület megválasztott 18 tagjából 16 fő van jelen, az ülés határozatképes, azt megnyitja. Távolmaradását Kovács László alpolgármester úr és H. Tóth László képviselő úr jelezte.
3. Végül nézzük az elnök úr állításának lényegét, vagyis hogy a régi rendelet alkotása során, én személy szerint milyen álláspontot foglaltam el! Nézeteim azóta sem változtak ellentétben sok-sok más politikuséval.
Lásd az alábbiakban a testületi ülés jegyzőkönyvének kivonatát:
Serfőző István képviselő Pilár úrral egyetért. Úgy gondolja, maga a rendelet attól függetlenül, hogy egy ilyen fajta előkészítettség után volt, nem igazán hozta össze az állattartók és az állatokat nem tartók érdekeit. Megjegyzi, a nagyhaszon állattartással kapcsolatban túlméretezés van. Vannak visszásságok is a rendelet tervezetben. Ne higgyük, hogy jó rendeletet alkottak. Ezért csinálni kellene egy olyan rendeletet, amelyben az állattartás, lépésről lépésre szoruljon vissza, teremtse meg a lehetőséget egy más helyszínen, más körülmények közötti állattartásra, és ha látják a folyamat végét, akkor türelmesebben, megértőbben viszonyul a másikhoz is. Nem támogatja ezt a rendeletet.
Azt hiszem, a bevezető kis humormorzsa és a fenti mai valóság közötti párhuzam mindenkinek nyilvánvaló. Lehetne elmélkedni, hogy az eltelt idő hossza – a több mint hét esztendő – koptatta-e meg az elnök úr emlékezetét, vagy érdekei szerint emlékezik dolgokra, hiszen ott és akkor, a gyorsan pergő vitában, senki sem képes ilyen időtávlatok dokumentumait hirtelen előkapni és lebuktatni a hibásan emlékezőt.
(Megjegyzem, a csekély lebukási kockázat mindig is csábítólag hatott a vétkezni szándékozókra!)
Reményeim szerint Kovács László elnök úron az idő fogott ki, és nem egy ócska politikai trükköt alkalmazott politikai érdekei érvényesítésére.
Mindig is optimista voltam, és az is szeretnék maradni a nekem rendeltetett még hátralévő időben!
„Az emlékek birodalmában minden relatív.” Stephen King amerikai író
„Csak annak nehéz a ma és a holnap, aki nem mer szembenézni a múltjával.” Berkesi András
Serfőző István
Megválaszolatlan kérdések, avagy marad a gyanú árnyéka.
(A címre kattintva a lap alján max húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz!)
Törökszentmiklós képviselő-testülete november 30-i ülésén többek között tárgyalta a város első háromnegyed évi gazdálkodásának a helyzetét. A szöveges előterjesztés, valamint a határozati javaslat elolvasható az alábbi Törökszentmiklós város honlapi oldalon:
http://www.torokszentmiklos.hu/?module=news&action=list&fname=ktu20111130n4#MIDDLE
Természetesnek vettem, hogy azért nézünk hátra az elmúlt kilenc hónapra, mert az év végig előttünk álló rövid időszakban még megléphető hasznos intézkedések kigondolásához kellő információt kívánunk gyűjteni. Úgy gondoltam, azért tárgyalunk a múltról, hogy a jövőnk formálását megalapozottabban lehessen megtenni döntéseink által. A feltételezés nem volt részemről istentől elrugaszkodott, hiszen a döntési folyamatok utolsó szakaszában - az ellenőrzésben - pontosan azt kell vizsgálni, hogy a tervezett célok megvalósultak-e, vagy mit is kell módosítani/változtatni a folyamatokba történő beavatkozással, korrekcióval ezek elérése érdekében. Aki valaha is tanult döntéselméletet, az tudja, hogy ez így van. Nos, kiderült az ülésen, sajnos nem mindenki tanulta ezen ismereteket, vagy már elfelejtette.
Nem elég tehát, ha a jó Isten csak hivatalt adott!
Megkérdeztem a fenti közgazdasági megfontolásra alapozva az alábbiakat:
- A jövő évi költségvetés jóváhagyásáig, eleget tud-e tenni a város minden folyó fizetési kötelezettségének?
A médiumok híranyagában egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy nem fűtenek az iskolában, nincs az adott településen közvilágítás, nem kapták meg a fizetésüket a közalkalmazottak, nincs pénz a gyerekek étkeztetésére stb. Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot.
- Mely intézményeknél valószínűsíthető, hogy költség-előirányzataikból nem jönnek ki? Milyen összegű önkormányzati többlettámogatási igény valószínűsíthető?
Az elmúlt években nem is egyszer fordult elő, hogy az önkormányzat által fenntartott intézmények némelyike nem jött ki a számára jóváhagyott pénzkeretből. Sok tíz milliós többlettámogatással kellett a fenntartónak az intézményei segítségére sietni általában december második felében. Nyilván ekkor a fizetésen kívül már más intézkedésre nincs, nem volt lehetőség, de ha idejében felismerhető a fenyegető helyzet, még van mozgástér a cselekvésre. Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot
- Milyen összegben várható a működési hiány? (Módosított terv: 122 928 eFt.) Tudjuk-e tartani a tervet, avagy sem?
Évek óta működési hiánnyal gazdálkodik a város, azaz tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. A folyamat veszélyes, egyre veszélyesebb, a gazdálkodás kiegyensúlyozatlansága komoly fenyegetést jelent. Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot.
- A folyamatban lévő beruházások beleférnek-e a tervezett költség-előirányzatokba? Ha nem, akkor mekkora összegű többletköltség várható e téren?
Több milliárd forint értékű beruházás van folyamatban, ezek bármilyen, akár kis százalékos arányú eltérése a tervezett költségektől sokmilliós többlet kiadással járhat a végelszámoláskor. Korábbi beruházásaink során egyszer sem sikerült a tervezett költségeken belül maradni, sőt olyan eset is előfordult, hogy a város lemondott a tervezett fejlesztésről, mert a legolcsóbb ajánlatot tevő vállalkozó is a kikínált összegnél hatvan százalékkal többért vállalta volna a kivitelezést. Ilyen előzmények után joggal merül fel az előrelátás igénye! Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot.
- Mi a helyzet a volt VEGYTEK-telep értékesítésével, hiszen a pályázati határidő november 18-án lejárt?
Az annak idején egymillió euróért vásárolt ingatlan értékesítése nagyon fontos, hiszen az ebből befolyó bevétel nélkül nincs esélye a megkezdett beruházások sikeres pénzügyi zárásának. Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot.
A szokásos pengeváltás keretében - lévén, hogy fürgén lezárták a kérdések sorát – a hozzászólásomban költői kérdést tettem fel.
- Önök nem látnak az év végéből semmit, vagy csak nem akarják velünk megosztani mindazt, amit tudnak/látnak?
A „bejárós” alpolgármester közölte, miszerint természetesen mindent tudnak, de az év végi várható tervteljesítésre vonatkozó kérdéseim nem tartoznak a tárgyhoz. E napirendi pontban a közel két hónapja lezárult első háromnegyed évről beszélgethetünk, az hogy mi lesz ezzel a gazdálkodási évvel, azt máskor kell megtárgyalni és majd erre is sor kerül.
(Megjegyzés: Gondolom, jövőre majd kitárgyaljuk, mi történt idén, hiszen csata után már mindegyik közlegény kezébe marsallbotot lehet adni, úgy megokosodik akkorra.) Tanácsokat is adott, hogyan kellene dolgozzak a kapott előterjesztéssel. Erre nagy szükségem volt, végtelenül hálás vagyok érte, nem fogom elfelejteni neki! A felvezetőmben leírt gondolatok nem találtak nála megértésre, lehetséges okait jeleztem már az előbbi gondolatok végén. Egy rövid válasz eloszlathatta volna a meglévő kételyeket, az érezhető bizonytalanságot.
Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a válasz elől kitérő oldalazás már több képviselőt zavart, így Kovács László urat a Pénzügyi és Városfejlesztési Bizottság elnökét és Szabó Péter alpolgármester urat is.
Mindketten nagyon óvatosan fogalmazva ugyan - nehogy válasznak tűnjön a megszólalásuk, hiszen a főnökség ez elől kategórikusan elzárkózott, és a fegyelem az kifejezetten fontos dolog a Fidesz frakcióban -, de reflektáltak kérdéseimre.
Az előbbi elmondta, hogy ő már nagyon régen képviselő, de ilyen szigorúan kézben tartott évközi gazdálkodást még nem látott,
utóbbi pedig nyugtatva a hallgatóságot közölte, hogy minden kötelezettségre lesz fedezet és hatvan napon túli tartozása nem lesz a jövőben sem az önkormányzatnak. Valamint közölte azt is, hogy a szerződött hitelkeretünk egészét nem is kellett felhasználnunk.
Senki sem mondott a fentieken túl semmi konkrétumot, a többség elégedett volt azzal, hogy nézegethette az elmúlt kilenc hónap lekönyvelt adatait, amiket nem lehetett értelmesen összevetni semmivel, hiszen alábontott időarányos tervet az önkormányzat nem készített, csak éveset.
„Bárki elbújhat. De szembenézni a dolgokkal, átrágni magad rajtuk, ez az, ami erőssé tesz.” Sarah Dessen amerikai író
Serfőző István
Sötétségből a fénybe! avagy: Jobb későn, mint soha!
A címre kattintva a lap alján max húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz
Többször foglalkoztam már e helyütt és más megnyilvánulásaimban is az önkormányzati tevékenység nyilvánosságának kérdésével, illetve annak kiemelt fontosságával.
Örömömre szolgál, hogy közel egy éves küzdelemnek érek a végére - talán - a jövő hét szerdáján, ugyanis a képviselő-testület elé kerül végre „Törökszentmiklósi Város Önkormányzatának és Polgármesteri Hivatalának, a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzata”.
A szabályzat megalkotásának kötelezettsége már hat éves, azóta nem sikerült a törvényes előírást teljesíteni. Nem nagyon hiányzott a városvezetés számára a nyilvánosság. A legutóbbi sürgetésemre az alábbi választ adta a polgármesterasszony:
„Nagyon köszönjük a tisztelt képviselőnek, hogy ennyire figyelemmel kíséri a munkánkat, ha úgy gondolja, hogy tovább szeretné gyorsítani a munkánkat, akkor tehet javaslatot arra vonatkozóan, hogy bővítsük emberi erőforrásainkat. Jelenleg a hivatalnál ÁSZ (Állami Számvevőszék) ellenőrzés van folyamatban, illetve mindenki által ismert önkormányzati átszervezésekkel kapcsolatos munkák tervezése folyik. Ezen oknál fogva az ilyen halasztható munkák késnek.”
Vagyis évek óta van annál fontosabb dolog is a hivatalban, mint eleget tenni egy törvényi kötelezettségnek, pláne, ha ez „csak” az egyszerű emberek jogaival foglalkozik. Miért is lenne az fontos, hogy a kisember például akár számlamásolat mélységéig betekinthessen - vagyis ellenőrizhesse - a közpénzek felhasználásába, vagy hogy másolatot kaphasson bármelyik képviselő, ne adj Isten a polgármesterasszony évi rendszerességgel beadott vagyonnyilatkozatairól.
A közérdekű adatok nyilvánossága és megismerhetősége ugyanis az Alkotmányban biztosított, az alaptörvényből közvetlenül is fakadó alapvető jogunk. A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés teszi lehetővé a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, valamint erősíti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat.
„A titok: háló; ha egy szeme elszakad, az egész felbomlik.” Victor Hugo
Serfőző István
Kezdődő tünetek a betegen, ideje volna egy konzíliumot összehívni
A címre kattintva a lap alján max húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz.
Többen megállítottak, és kérdeztek, mit tudok a Városi Strandfürdő ez év december 1-jétől tervezett bezárásáról. Válaszul azt mondtam, amit akkor egyedül mondhattam: Semmit, ugyanis ilyen tájékoztatást a városvezetéstől - képviselői mivoltom ellenére - nem kaptam.
Hozzáteszem, nem lepődtem meg különösebben a kérdésen, hiszen tudtam, hogy előbb vagy utóbb a hozzá nem értő gazdálkodásnak következménye lesz. A megérzésem helyesnek bizonyult, mert mint időközben kiderítettem, határozatlan (hosszú) időre valóban bezárják a strandot, s nem műszaki, illetve üzemeltetés-technikai gondok vannak a háttérben, hanem – ahogyan gondoltam - egyértelműen anyagi/pénzügyi okok. Magyarán: nincs rá pénz!
Talán nem is kell nagyon megerőltetni magunkat, hogy visszaemlékezzünk (egy és egynegyed éve volt!) a negyedmilliárd forintos „fejlesztés” átadó ünnepségén elhangzott, majd a polgármesteri választáson sokszor megerősített ígéretre, mely szerint tovább haladunk a megkezdett úton, építjük, bővítjük, szépítjük a strandunkat.
Még nem egészen két hónappal ezelőtt, szeptember 29-én is azt terjesztették a képviselő-testület elé, hogy októbertől áprilisig vasárnaponként egy órával tovább tartson nyitva a fürdő.
Nehezen érthető lépések ezek a városvezetés részéről. Úgy tűnik, mintha a 2010. évi 250 milliós fürdőméret-csökkentő fejlesztés a további működtetés szempontjából átgondolatlan lett volna. Persze az is volt, de miért is lenne pont a strand a kivétel e tekintetben. Bármely fejlesztésünk dolgában ugyanezt el lehet mondani. Megépíteni a dolgokat a kötvénypénzből és pályázatból meg lehet /meg lehetett/, ám azok működtetéséhez is pénz kell. No, idáig már nem jutott el a „körültekintő” döntéshozó. Ha azt is elmondom az olvasónak, hogy a fejlesztéseket megelőzően is működési mérleghiányos volt az önkormányzat gazdálkodása, akkor már egészen nyilvánvaló a felelőtlenség. Évek óta tovább nyújtózkodik az önkormányzat, mint ameddig a takarója ér! Nagyjából abba a helyzetbe kerül a város, mint az egyszeri autórajongó:
Takarékoskodik, hitelt vesz fel, elzálogosítja ingóságait, és mindent feláldozva megveszi álmai autóját. (Mert nagyot álmodni!) Mivel azonban minden pénze elfogyott, jövőbéli pénzeit elviszi a törlesztés, már benzinre nem futja, s nem fogja futni. Autókázni nem tud, legfeljebb így nézegeti anyagi erőfeszítése tárgyát.
A tanmesét továbbgondolva felvázolnék egy lehetséges folytatást:
Az autórajongót elbocsájtják a munkahelyéről. Ő mentve a még menthetőt, áron alul eladja a kocsiját és az autóért kapott pénzt előtörlesztésként beviszi a bankba. Szomorúságába csekély öröm is vegyül, mert ugyan autója már nincs, de a csökkent összegű még megmaradt hitelét már talán képes lesz fizetni.
(Sajnos ez a mese nem tud szokványosan befejeződni! Itt a mese hősei nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak, hanem……..)
Tartok tőle, a mi városunk is erre a sorsra juthat! Nem mi lennénk az elsők azon önkormányzatok sorában, amelyek már napi valóságként élik meg a fenti következményeket. Elég csak a médiára figyelni, az orbáni pénzügyi stabilizáció évében egyre újabb települések dőlnek be az átgondolatlan, kockázatos fejlesztéseik és felelőtlen gazdálkodásuk miatt.
Kérdésként megfogalmazható:
Most, hogy bezárják a Városi Strandfürdőt, kint vagyunk a vízből, vagy csak most megyünk igazából bele??
Serfőző István