Riport archív4

 Tépelődni pedig nem szabad

Egy elégedett ember sikeres vállalkozással

   Alig múlt húsz éves, kisiparos édesapja mellett dolgozott asztalosként. Aztán egyszer megkérdezték tőle, nem akar-e véletlenül egy nagyobb műhelyt venni épületestől, gépestől, tokostul-vonóstul,  és belefogni egy komolyabb vállalkozásba. Véletlenül akart. Akart, annak ellenére, hogy az ajánlattevő becsületesen bevallotta, azért próbál szabadulni vállalkozásától, mert úgy látja, itt, Törökszentmiklóson nem éri meg működtetni, az üzletág csak veszteséget termel. Akart, pedig akadtak, akik óvták a dologtól, azt jósolták, hogy kudarc lesz a vége. Hogy kinek lett igaza, mindenki láthatja, aki már megfordult a Kossuth út 1. szám alatti üzemtelepen, s ott is a Bútorlapszabászat bemutatató termében, raktárában vagy műhelyeiben. A tíz évvel ezelőtti döntés okairól, az azóta történtekről, a jövőről Gubán János tulajdonossal beszélgettünk.

 

  - Jól foglaltam össze az évtizeddel ezelőtti történéseket?

   - A lényeget illetően, igen. Annyit tennék hozzá kiegészítésként, pontosításként, hogy 24 éves voltam, mindez 2000-ben történt, nem egyedül vagyok tulajdonos, hanem édesanyámmal, és nem vásárlásra, hanem bérlésre ajánlották fel az épületet és gépeket. Abból az egy-két milliós tőkéből, ami rendelkezésünkre állt, vásárolni nem tudtunk volna, de a bérlésre, anyagvásárlásra, azaz a kezdésre elég volt. Na meg az egyszem alkalmazott fizetésére, mert annyi volt. Természetesen mi, a tulajdonosok is dolgoztunk, édesanyám volt a pénzügyes, a beszerző, a mindenes, én pedig dolgoztam asztalosként, megrendelések után jártam, s csináltam mindent, amit egy vállalkozónak kell. Édesapám megtartotta saját vállalkozását, de ha kellett, besegített, s teszi ezt máig is, ha szükséges.

   - Hogy mert belevágni, tapasztalatok, előzmények nélkül fejest ugrani a sötétbe? Pláne, hogy elődje reménytelennek tartotta az ügyet? Nem félt?

 
                       

  - Egy pillanatig sem. Úgy gondoltam, neki azért nem volt sikere, mert „csupán” asztalos volt, nem pedig kereskedő is.

   - De hisz ön se volt kereskedő. Semmi ilyen jellegű előtanulmánya, ismeretei nem voltak. Sőt, még vállalkozói rutinja sem, hiszen addig csak édesapja mellett, annak védőszárnyai alatt dolgozott a szakmájában.

   - Ezen nincs mit tagadni. Mindezek ellenére mégis úgy gondoltam, nekem menni fog. Túltengett bennem az önbizalom? Fiatalként azt gondoltam, nincs veszíteni valóm? Lehet. De bíztam, hittem magamban, hittem benne, hogy a befektetett és jó munka megtérül, az elszántság átsegít a nehézségeken. Optimista voltam, s az vagyok ma is.

   - Nem vitás, az élet önt igazolta. Az indulásról már tudjuk a legfontosabbakat, nézzük a későbbieket.

   - A bérelt épület 160 m2-es volt, abban volt minden; asztalosműhely, lapszabászat, raktár és iroda. Volt néhány, a munkához alapvetően szükséges bérelt gépünk, és voltunk mi, hárman. Két év után vettük az első gépet, aztán folyamatosan a többit. Minden szabad pénzünket visszaforgattunk, hogy fejleszteni tudjunk, illetve gyűjtöttük a tőkét egy nagyobb kiugrás lehetőségére várva.

   Ez a lehetőség 2006-ban jött el. Addigra kiderült, hogy életképesek vagyunk, van jövője a cégnek, érdemes befektetnünk egy komolyabb beruházásba. A meglévő tőkénk mellé hitelt vettünk fel. S mintegy 60 millió forintból gyakorlatilag megszereztük, amink ma van.

   - Ebből kívülről  sok minden látszik, de nem minden. Tehát mivel rendelkezik a vállalkozás ma?

 

 - Különböző tulajdonosoktól megvásároltunk kb. 6000m2 területet, 1200m2-nyi műhelyt, raktárt, az eredeti épületünket pedig egy minden igényt kielégítő bemutató teremmé alakítottuk át. Új, több milliós értékű gépeket vettünk, amelyek között akad egy szupermodern, 15 milliós számítógép vezérlésű szabászgép is. Létszámunk viszont folyamatosan bővült, általában évente egy fővel, pillanatnyilag tízen vagyunk.

   - Voltak már többen is.

   - Igen, időnként három-négy tanuló is van nálunk, de ez esetleges. A törzsgárdát az említett tíz fő alkotja, ők viszont régi, megbízható motorosok. A legújabb alkalmazott is már három éve van itt. Állandó munkát, viszonylag tisztes keresetet, megfelelő munkakörülményeket tudok biztosítani, nincs tehát fluktuáció, ami javunkra válik. A fejlődést leginkább az bizonyítja, hogy míg az induláskor havi 150 ezer forintos forgalmunk volt, mára ez havi 10 millió körülire nőtt. Induláskor profilunk alapvetően a bútorlapszabászat volt, melyet azóta kibővítettük bútorgyártással, bútorlapok és egyéb bútoripari anyagok kis-és nagykereskedelmével és bútorszerelvények forgalmazásával. A már említett bemutatóteremben gyakorlatilag minden, ami bútorral kapcsolatos, kapható.

 

   - Mi a siker titka?

   - Ez ügyben nem tudok egyedit, okosat mondani. Nem vagyunk túl olcsók, de drágák se. Áraink olyanok, amilyeneket a piac elbír, minőségünk megbízható, ám ezeket más cégvezető is el tudná mondani. Ha nagyon töröm a fejem, talán egy dolgot tudnék mondani: kiemelt hangsúlyt fektetünk vevőinkre, az érdeklődőkre. Ennek egyik megfogható példája, hogy félmillióért beszereztünk egy számítógépes programot, amely lehetővé teszi, hogy 3D bútortervezés segítségével – fő profilunk a konyhabútorok és beépített szekrények gyártása – az általunk készített vagy hozzánk elküldött helyszínrajzba beillesszük az egyedi bútorelemeket. Ennek eredményeként a megrendelő egy fotó minőségű térbeli látványtervet kap a tervezett berendezésről, pontos elképzelése lesz, hogy arányaiban, színben, térben hogyan fognak elhelyezkedni a megrendelt bútorok, kész látványtervét nézheti konyhájának, szobájának, irodájának.

   - Szobájának, irodájának?

   - Igen. Bár azt mondtam, fő profilunk a konyhabútor, de természetesen bármi mást elkészítünk megrendelőink igényei szerint. Tavaly például négy óvoda komplett felszerelését készítettük el, előtte a Székácsban volt nagy volumenű, sokszínű munkánk, de nem egyszer dolgoztunk már cégeknek is.

   - Ezek szerint a kapacitás is megfelelő.

   -  Alighanem. Eddig legalábbis nem fordult senki hozzánk olyan igénnyel, amit gond nélkül ki ne tudtunk volna elégíteni. Raktárkészletünk akkora, hogy meglepetés nem érhet bennünket, s eddig munkaerővel is bírtunk bármilyen volumenű, váratlan megrendelést. Azt hiszem, különösebb meglepetés a jövőben sem érhet bennünket.

   - Ha már szóba került a jövő. Mik az arra vonatkozó tervek, elképzelések?

   - Pillanatnyilag ezekben a válságos időkben nincsenek ilyenek. Vevőkörünk kb. 30 km-es körzetre tevődik, mondjuk Szolnoktól Mezőtúrig, Kisújszállásig. Viszonylag stabil vevőkörről beszélhetünk, s noha a mi területünk is eléggé mélyponton van, a megrendelések számára, méretére most sem lehet panaszunk. De felfelé most nem látunk utat, akkor pedig minek fejlesszünk, ha nem tudjuk, mi következik. A cél csupán a meglévő megőrzése lehet, s persze, várni egy jobb időszak eljövetelét. Ami előbb-utóbb el is jön.

   - Biztos benne? Nincsenek kétségei?

   - Nincsenek. Mint mondtam, akkor sem voltak, mikor habozás nélkül belevágtam a vállalkozásba, s most sincsenek. Optimista, nem tépelődő típus voltam, és az is maradtam, reménytelen helyzetet nem ismertem és ismerek, s a jövőt sem látom ilyennek.

   - Végre egy elégedett ember. Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

További képek a Galériában >>>   http://www.serfozoistvan.hu/galeria/13877-Butorlapszabaszat