Ő közülünk való!
A magyar miniszterelnök a demokrácia ellensége, a magyar államadósság a bóvli kategóriában van, a pártok népszerűsége pedig a "béka segge" alatt - írja a Reuters felcsúti, helyszíni riportja felvezetésében. Nem kíméli Orbánt, akinek a sportmúltjából próbálták megfejteni, mi történik ma Magyarországon - nem sok sikerrel.
A magyar miniszterelnök aki fiatalabb éveiben "majdnem profi" szinten futballozott és ma is büszke magára, mint a szabályokat betartó sportemberre, a demokrácia szabályai iránt szemmel láthatóan jóval kevésbé elkötelezett, mondják külföldön és hazájában egyaránt – kezdi tudósítását a magyarországi helyzetről az Orbán szülőfalujába, Felcsútra látogató Reuters-es riporter. A gyerekkora óta a foci szerelmeseként emlegetett, most 48 éves Orbán nemrég futball akadémiát alapított a fővárostól nem messze fekvő faluban - ahol mellesleg egy vidéki házat is épített magának, alig egy lépésre a kilenc helyi focipálya egyikének gólvonalától.
- Középpályásként vagy hátvédként játszott régen, de mindig is inkább az az ember volt, aki a játékot irányította, szervezte. És mindig csak előre ment – főleg a jobb oldalon - mondta róla Szöllősi György, a frissen alapított Puskás Akadémia szóvivője, amit az 1953-as, az angolok feletti legendás győzelmet arató magyar válogatott irányítójáról, Puskás Ferencről neveztek el. A miniszterelnök a helyiek szerint a mai napig lejár a fővárosból, hogy Felcsúton „személyi edzőjével” fejlessze tudását.
Magyarország legnagyobb ellensége
A miniszterelnök a helyiek szerint személyi edzővel fejleszti focitudását.
A focikedvelő Orbán büszke versenyző, de itthon és külföldön is egyre nőnek azok a személyét érintő kritikák, melyek szerint a politikában túlságosan is elragadta őt a versenyszellem. Ő és jobbközép pártja, amely a 2010-es választásokat hatalmas, kétharmados fölénnyel nyerte meg, lebecsüli a demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok rendszerét.
– Úgy látom, hogy 2002-2003 óta ő a legnagyobb ellenfele és egyben ellensége a demokráciának Magyarországon – mondja Debreczeni József, aki két könyvet is írt Orbánról - az elsőt annak aktív részvételével. – Nem a hatalom tette tönkre, hanem annak elvesztése – teszi hozzá Debreczeni, aki korábban maga is tagja volt Orbán „agytrösztjének”, jelenleg azonban a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció alelnöke.
Debreczeni kritikája bizonyos szempontból pusztába kiáltott szó, de nem ő az egyetlen, aki Orbán politikai és gazdasági törekvéseit – hogy a futballból hozzunk példát – sárga lappal büntetné. Orbán és csapata jelenleg azért manőverezik, hogy elkerüljön egy piros lapot, ami a miniszterelnököt esetleg lemondásra, vagy előrehozott választások megtartására kényszerítené. Hiába ugyanis a külföld rosszallása, Hillary Clinton vagy Barroso levele, az IMF feltételei, vagy az amerikai lapok egyre sokasodó vezércikkei, amik afehérorosz elnökhöz és Putyinhoz hasonlító Orbán-rezsimről írnak, ez az Orbán-kormányt csak dühös válaszolgatásra készteti.
Lehet, hogy egy Orbánnál kisebb embert – nem beszélve a Fideszről, mely az utóbbi egy évben rekordsebességgel alkotott meg, majd helyezett hatályba többszáz új törvényt és egy új alkotmányt – a stressz már felmorzsolt, vagy megszégyenített volna. Nem úgy Orbánt, akinek reputációja a focipályán innen és túl is azt sejteti: ő egy olyan ember, aki folyamatosan előrenyomul és soha nem fordul vissza harc nélkül. – Ha meg akarnám írni a visszaemlékezéseimet, és azt kérdeznék tőlem, miért vetettem alá magam ezeknek a mostani konfliktusoknak, azt válaszolnám erre: velem együtt milliók várták, hogy amit húsz éve elkezdtünk, azt most befejezzük – nyilatkozta Orbán személyesen a nyugati újságíróknak adott ritka interjúi egyikében nemrég, az 1989-es rendszerváltásra és a vasfüggöny lebontására célozva.
A több mint két órás, nyugati újságírók számára tartott sajtótájékoztatón az újságírók többsége veretlennek, bátornak, harciasnak látta a kormányfőt, mintha készen állna a második félidőre, ami valószínűleg még az eddiginél is kegyetlenebb lesz. – Ez a fajta hatalmas nyomás, ami ránehezedik, egyáltalán nem zavarja Orbánt – mondja róla Fodor Gábor, aki annak idején alapítótársa volt a Fideszben az 1980-as évek végén. – A fiatal Orbán pedig köszönőviszonyban sincs a mostanival – teszi hozzá.
Orbán Viktor felcsúti házának kapujában
Miközben a pénzügyi világban és az utcákon is ellenérzést vált ki az emberekből az unortodox, Orbán-féle gazdaságpolitika, az euró árfolyama pedig az egekbe szökött, még drágábbá téve az importálást – többek közt a benzinét, ami soha nem látott csúcsot ért el – az átlagkereset havi 500 euró körül jár.
Ugyanez a gazdaságpolitika hozta magával az egykulcsos adórendszert, mely 16 százalékos adózást ír elő minden magánszemély számára. A kormány indoklása szerint ez az intézkedés azért jó, mert így több pénz marad az emberek – saját szavaik szerint a középosztály – zsebében. Legalábbis az elmélet szerint.
A gyakorlatban ugyanis az egykulcsos adó a kormány bevételeit 500 milliárd forinttal csökkentette csak a tavalyi évben, hozzájárulva ezzel a pénzügyi bizonytalansághoz, mely árt Magyarország piaci megítélésének és ami ahhoz vezetett, hogy végül az országot a hitelminősítők a bóvli kategóriába sorolják.
Az Orbán-kormány egyik kibúvóra a másik után hivatkozva, több százezer magyart juttatott állami kedvezményekhez anélkül, hogy valódi munkát végeznének, miközben csak az ország hárommillió aktív lakosának van valódi munkaviszonya és próbálják eltartani a tízmilliós lakosságot. Nem csoda hát, ha sokan szinte alamizsnáért dolgoznak alantas munkakörökben.
– Nem bánom, ha dolgoznom kell a pénzemért, de szeretném utána meg is kapni, amit keresek – mondja Nagy Béla, 49 éves munkanélküli, Budapest legnagyobb roma közösségének egyik tagja. – Nem igazságos, hogy dolgozik az ember, aztán kiszúrják a szemét 30-40 ezer forinttal. Mit kezdjek ilyen kevéssel? – kérdezi, a cigányokkal szembeni diszkrimináció miatt panaszkodva. – Kénytelenek vagyunk a fekete piacon dolgozni, különben nem tudnánk eltartani a családunkat - mondja.
A közvélemény-kutatások eközben azt mutatják, hogy egyre többen ábrándulnak ki a kormányból. A 2010-es választások óta a kormány támogatói majdnem felét vesztette el, a Fidesz pedig a Szonda-Ipsos szerint decemberről januárra újabb két százalékpontot veszítve, jelenleg 16 százalékos támogatottságon áll. A megkérdezettek 57 százaléka azt állítja, nem ért egyet egyetlen politikai párttal sem, 84 százalékuk szerint pedig az ország rossz úton jár. Orbán egy 2009-ben, még a választások előtt tartott beszédében kifejezte azt a kívánságát, hogy véget kell vetni annak a romboló partizánharcnak, mely meghatározza a magyar politikát a rendszerváltás óta, ezt pedig csak „egy hatalmas kormánypárt tudja megtenni” – de úgy tűnik, ezzel a kijelentésével öngólt rúgott.
Az ellenzéki mozgalmak és pártok, melyek a 2010-es választás után rendezték soraikat vagy épp a semmiből törtek elő, úgy gondolják, megérett rá az idő, hogy megalapozzák a 2014-es választások – vagy ha a kormány megbukna, az előrehozott választások – eredményét.
- Magyarország még nem diktatúra, de elhagyta a demokratikus közösséget, és valahol félúton a kettő között jár – mondta Jávor Benedek, az LMP pártelnöke a Reutersnek. – Még mindig vannak független újságok és internetes oldalak, vagy híroldalak, ahol az ellenzéki véleményeket vagy demonstrációkat nem tusolják el. Másrészt viszont a Fidesz valóban tönkretette a fékek és ellensúlyok rendszerét, miközben azzal érvel, hogy ezt Európa más országai is megtették. A hiba ott van, hogy ők az európai országok legrosszabb gyakorlatait szedték össze és kerekítették rendszerré őket. - A szocialistáknak pedig, akárcsak az LMP-nek az a baja, hogy bármennyire is népszerűtlen a Fidesz, még mindig a legnépszerűbb párt. Hiába a Fidesz 16 százalékos támogatottsága, míg a szocialistáknak ugyanaz a felmérés 11, az LMP-seknek pedig csupán négy százalékot adott.
Talán épp ez az, ami miatt Orbán és legközelebbi tanácsadói a nyugati országok fővárosaiból ide áramló, erős és barátságtalan ellenszéllel szemben is úgy gondolják, meg tudják tartani a hatalmukat és a Fidesz fog nyerni a következő választásokon - még ha nem is valószínű, hogy kétharmados támogatottsággal. – Még mindig rendkívül elkötelezettek és magabiztosak vagyunk, és sikeresek akarunk lenni, Magyarországot pedig az egyik legsikeresebb európai vagy közép-európai országgá akarjuk tenni – mondta Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője. – Nem érezzük úgy, hogy K.O.-t kaptunk volna - tette hozzá.
Ennek ellenére – csak hogy Szíjjártó gondolatait az általa említett sporthoz kapcsoljuk – több menetet kell még lejátszani Orbán és kritikusai – az IMF és az Európai Bizottság - közti csörtében, hogy Magyarország megkaphassa azt a hitelt, amire feltétlen szüksége van, ha nem akarja, hogy az ország államcsőddel nézzen szembe.
Nem véletlen tehát, hogy Magyarország delegációt küldött az IMF központjába, Washingtonba, hogy megnyugtassa a szervezet vezetőit egy, a héten Brüsszelben tartott tárgyalás ígéretével, ahol az Európai Bizottság a Magyarországra kiszabható, lehetséges szankciókról tárgyal majd. Minél nagyobb azonban a szankciók valószínűsége, annál kevésbé valószínű, hogy Magyarország megkapja a pénzt, amire szüksége van. A kormány ezért legutóbb úgy nyilatkozott: minden tőle telhetőt megtesz, hogy módosítsa a törvényhozást ha szükséges, és megnyugtassa a piacokat. Bizonyos mértékig a terv működik is.
- Most alapvetően úgy gondoljuk, hogy az EU-IMF program a következő negyedév végére véglegesedik. A kormánynak bele kell egyeznie a kiegészítő intézkedésekbe, a költségvetés módosításába és valószínűleg az EU követeléseibe is a központi jegybank és más, a pénzügyi stabilitást szolgáló törvények kapcsán – mondta Raffaella Tenconi, a Bank of America Merrill Lynch Global közgazdásza.
Tenconi egyébként nincs egyedül azzal a véleményével, hogy egy most tető alá hozott megállapodás nem jelenti a történet végét. – Amiben nagyon szkeptikusak vagyunk, az pont a Magyarországnak javasolt program végrehajtása – mondta telefoninterjújában. – A fő gond jelenleg az, hogy ha a program elindul is, a végrehajtása kétséges. Az biztos, hogy teljesítése nem lesz zökkenőmentes, és újra kell igazítani a célokhoz, különben a végrehajtása sosem lesz teljes.