Ő közülünk való!
Zero, a Vastagbőr bloggere sokak érzetét kifejezhette mikroblogján:
„Elképesztő, szomorú és félelmetes, hogy tényleg van ennyi ember, aki beszopta ezt aspekulánsok-szabadságharc-gonoszEU-gonoszIMF kormányzati maszlagot, és baszdki emellett még az sem számít, hogy az elmúlthúszév legbalfaszabb, legdilettánsabb, legpofátlanabb kormányzását mutatják be nap mint nap, egyre arcpirítóbb hazugságokkal megfűszerezve. Itt már nem lesz „józanság”, meg „irányváltás”, mehet tovább az unortodox szarkavarás, egészen a szakadék aljáig."
A Fidesz váratlanul sok embert vitt el, ahhoz képest, hogy nehéz indokot találni a kormány melletti tüntetésre. Ezt elég jól kifejezik Dopeman képén az átalakított transzparensek:
Az Andrássy úton az Izabella utcánál hozzávetőleg háromnegyed óra alatt ment át viszonylag lassú lépésben a tömeg. Úgy számoltam, percenként 800-1000 ember haladhatott el. Ha ennek a felső határát vesszük, az 45 ezer, amihez ha az Oktogonon, Erzsébet téren és a Kossuth téren csatlakozókat is hozzávesszük, akkor 60-80 ezret kapunk. Ez Magyarországon, ahol meglehetősen alacsony a tüntetési részvétel, elég szép szám. Ebben benne voltak azok a buszoztatott, határon túli magyarok, akik nem viselik az elmúlt másfél év gazdasági ámokfutásának következményét. És persze Magyarországon a jobboldal mindig is sokkal lelkesebben vett részt tüntetéseken.
A Magyar Hírlap kissé bénácskán csinált a több tízezerből 400 ezret
A Belügyminisztérium is beszállt turbózni az adatot. Közölte, hogy 400 ezren vannak, ami majdnem olyan szép felülbecslés, mint amennyire Szijjártó alulbecsülte az Operánál tüntetőket, 5-8 ezernek vélve számukat. A BM az Operánál történt tüntetésről nem adott ki számot, mostani közleményének viszont a nyelvezete is árulkodó. „A békés, jó hangulatú eseményen közel négyszázezren vettek részt. Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett." Nem emlékszem rá, hogy a rendőrség valaha közleményben méltatta volna egy tüntetés „jó hangulatát". Az pedig külön vicces, hogy így a fideszes minisztérium csípőből megcáfolta a 2002. áprilisi Kossuth téri kormánypárti tüntetés „kétmilliós" létszámát is.
A számok után pedig érdemes egy kicsit megnézni, kik tüntettek, és hogy mire tud ezzel menni a Fidesz.
Egy ifjú közéleti mikroblogger, Mivoltmaaneten így határozta meg a tüntetők összetételét:
„Nagyon nagyon kemény. de legalább ennyire durva az is, hogy én már millió féle tüntetésen voltam, de soha nem láttam még olyat, ahol ennyire ne lettek volna jó csajok. Pedig régen nagyon tele voltak velük a Fidesz megmozdulások, de itt tényleg egy se volt a sok tízezer ember között, mondjuk 50 év alatt se nagyon bárki, ez nyilván meghatározta a lehetőségeket."
S valóban dominált a középkorú és az idős korosztály, akik egyértelműen a Fidesz-bázis kemény magjából kerültek ki. Az Orbán-párti feliratokat viszonylag megszoktuk, de az még Fidesz-tüntetéstől is kemény, hogy a szeretett politikusok tablójára nem csak a plagizáló Schmitt, de Deutsch „ki a faszom" Tamás és a diploma nélküli miniszter, Németh Lászlóné is bekerült.
Az azonban nem túl sokat jelent, hogy a Fidesznek viszonylag nagy/lelkes a keménymagja. Az emberek 84 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. Szép teljesítmény a Fidesztől, hogy az irányt jónak gondoló 16 százalékból, azaz hozzávetőleg 1,3 millió emberből ennyit utcára is tud mozdítani, de önmagában ez nem jelent akkora erőt. Gyurcsány Ferenc is viszonylag sok embert tud utcára vagy lakossági fórumra mozdítani, pártjánál mégis jóval népszerűbb a teljes népességben az MSZP. S persze igaz mindez a 2002-es Fideszre is: hiába vittek nagyon sok lelkes támogatót a Kossuth térre, a választást végül elbukták.
Kiegészítés. Hargitai Miklós Telefonkönyv-forradalom címmel egy elég jó cikket írt arról, hogy kik vettek részt a tüntetésen. Részletek:
Ezer lájkot mostanában egy jobb Schmitt Pál-viccel is össze lehet gyűjteni a Facebookon, a nagyjából százezer embert megmozgató "békemenetnek" viszont a hivatalos kezdési időpontban alig több mint 900 facebookos kedvelője volt. Ez a forradalom nem az interneten szerveződött - de a helyszíni tapasztalatok más tanulsággal is szolgáltak.
Először a résztvevők életkora hökkentette meg a rendszerváltás utáni korszak első kormánypárti tömegdemonstrációjának semleges szemtanúit (nem csak a magyarokat: a Kossuth tér és a Nádor utca sarkán egy japán turista azt kérdezte tőlem: ezek az emberek a nyugdíjukért tüntetnek?). Tényleg mellbevágó élmény volt: háromnegyed öt tájban négy metró közönségét vártam végig az aluljáróban, míg az első harminc éven aluli tüntetőt megpillantottam.
A Fideszről sok rosszat el lehet mondani, de azt nem, hogy ne ismernék nagyon pontosan, úgyszólván név szerint a szavazóikat. Pontosan tudják, hogy melyik az a réteg, amelynek a köreiben semmit sem kopott a népszerűségük a választások óta. És természetesen azzal is tisztában vannak, hogy ezeket az embereket egy okosan összeállított telefonköny segítségével sokkal könnyebb elérni, mint a világhálón.
Azokat kell keresni, akik még mindig úgy tudják, hogy a gazdasági szabadságharc sikeres, a külföld oktalanul támad minket, a kormány zavartalanul menetel a 2010 tavaszán kitűzött cél felé, és Orbán Viktort ma is kétharmados többség követi. Olyanokat, akiket nem érintettek hátrányosan az eddigi adóváltozások, akiknek nem fáj az új Munka Törvénykönyve, meg az amerikai áron mért, vagy csak itthon használható diploma.
És kétségkívül szép számmal léteznek ilyen emberek: aki a köztévéből meg a Kossuth rádióból szerzi az információkat...