AZ INTERNET NEM FELEJT: ORBÁN LEVELE AZ ESTERHÁZY CSALÁDNAK

Egy évvel ezelőtt, amikor 2016. júliusában meghalt Esterházy Péter, a hivatalos Magyarország hallgatott. Nem az ő élőjük volt, hogyan lehetett volna az ő halottjuk.

sp  2017. július 18. 

Aztán kiderült, hogy Orbán miniszterelnök mégiscsak írt levelet a gyászoló családnak. Csendben, halkan, hogy senki meg ne tudja. Nem verte nagydobra, nem tette ki a kirakatba. Mintha szégyellte volna, hogy neki ezzel dolga van.

Ezt írtam akkor erről.

Havasi Bertalan, a miniszteri sajtóiroda vezetője a Borsnak elmondta, hogy Orbán Viktor levelet küld a gyászoló családnak. A levél tartalma nem nyilvános, de a hozzátartozók, ha úgy látják jónak, nyilvánosságra hozhatják.

Vagyis, a levelet még nem küldték el. Nyilván eddig nem ért rá a miniszterelnök, más fontos, mondjuk úgy, bokros teendői voltak. De a szándék is szép, ráadásul a levél is hamarosan elkészül. Önök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy már most elolvashatják.

Tisztelt gyászoló család!

Higgyék el, nehéz helyzetben vagyok. Sajnálatra méltó, ami velem történik ezekben a napokban. Mindenki azt gondolja rólam, sokan ki is mondják, hogy egy bugris bunkó vagyok. Részvétlen tapló, sutyerák.

Pedig, dehogy. Nekem is vannak érzéseim. Csak nem mindig tudom kimutatni őket.

Most például nagyon szomorú vagyok. És higgyék el, nem csak azért, mert a Videoton kikapott az első fordulóban. Pedig, sokáig mi vezettünk, de azután az ellenfél fordított. Van ilyen, ezért szép játék a foci. De ez többé nem fordulhat elő, ígérem.

Talán még nem mondtam, de nagyon nagyra tartom Esterházy Péter költészetét. A Talpra magyar című versét ma is kívülről fújom. Meg a drámái, legfőképpen az Ember tragédiája, is nagyon közel állnak hozzám. Vagy a Bánk bán. Mintha rólam írta volna, köszönet neki érte.

Elnézést, amiért csak most tudtam tollat ragadni, de előbb nem volt rá lehetőségem. Önök bizonyára tudják, hogy én vagyok Magyarország miniszterelnöke, és ebben a minőségemben számtalan feladatom van. Meg kell védenem az országot a migráncsoktól. Ha én nem lennék, már senki nem beszélne itt magyarul. És ez nemcsak sok energiámat emészti föl, de rengeteg pénzbe is kerül. Plakátok, népszavazás, a gyűlölet szinten tartása – remélem, megértik, hogy miért késlekedtem ezzel a levéllel.

És talán a közvélemény is felfogja, nem egy érzéketlen tuskó vagyok. Szándékosan használom a tuskó szót, mert mostanában sok fát kell kivágnunk. Ez sem egy olcsó mulatság, higgyék el nekem kedves gyászoló család, tényleg nem egy leányálom. Néha már arra kell gondolnom, hogy az emberek a fákat jobban szeretik, mint engem. A zöldet jobban, mint a narancsot.

Nem szeretném tovább rabolni a drága időmet, de egy félreértést azért még tisztáznék. Sokan azt mondják, még többen pedig ezt is gondolják, hogy én azért nem kedveltem Esterházy Pétert, mert ő sem kedvelt engem. Ez olyan óvodás dolog.

Én nem azért nem szeretem, mert ő sem engem.

Meg kell érteniük, hogy a magunkfajta nem kedvelheti az olyan embereket, mint amilyen Esterházy Péter. Mi az engedelmességet szeretjük, a feltétlen lojalitást. A függetlenségtől feláll a hátunkon a szőr.

Az önálló gondolat a halálunk.

A szabadságról szó se essék.

Ki nem állhatjuk azokat, akik nem tagozódnak be. Nem azzal van bajunk, hogy egyeseknek önálló véleményük van, hanem azzal, hogy ez az önálló vélemény eltér a miénktől.

Ezt el kellett mondanom Önöknek, mert már nagyon csípte a csőrömet. Meg hát a tanácsadóim is kapacitáltak, hogy írjak már Önöknek levelet, mert különben rám sütik az emberek, hogy tahó vagyok.

Látják, megtettem. Nem könnyű szívvel, mert a Videoton most egy nehéz sorozat előtt áll, de látják, igyekszem minden fronton helytállni.

Ha még nem mondtam volna: fogadják együttérzésemet. Olyan szép verset, mint a Füstbement terv, Esterházy Péteren kívül talán csak Arany János tudott volna írni.

Orbán Viktor sk.

Gépnarancs

Megosztás