Ott voltam
(A címre kattintva a lap alján max. húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz!)
Leküzdhetetlen késztetést érzek, hogy írjak azokról az érzésekről, élményekről, melyek az MSZP kongresszusán áthatottak, amelyeket átéltem. Hihetetlenül örvendetesnek érzem az ott történteket, amit mindenkivel szeretnék megosztani, hiszen mások is régóta várták ezeknek a gondolatoknak, a felszínre kerülését.
Nem azok a dolgok kívánkoznak ki belőlem, amelyekről a sajtó úgyis írni fog majd eleget. Inkább azt érzem fontosnak, ahogyan ezek a döntések megszülettek. Nagy reményekkel és komoly várakozással tekintettem a rendezvényre. Tudtam, hogy sorsfordító paradigmaváltásra van szükség, és reméltem ennek bekövetkeztét. Egy demokratikusabb, hatékonyabban, átláthatóbban működő, szélesebb támogatói bázisra alapozó, teljesítményorientált szervezet megszületését vártam az alapszabály átalakításától. Bíztam abban is, hogy ezek a szándékok, elvárások nemcsak bennem, hanem sok-sok küldött-társamban hasonlóan megfogalmazódnak és nagy számban támogatják majd a fenti követelményeket teljesítő új működési szabályokat.
A megérkezést követően, a kezdés előtti várakozás pár percében már éreztem, ezzel nem lesz gond, nagyon hasonlóan gondolkodnak a többiek is. A döntés vissza is igazolta az előbbi érzéseimet. Mindez nagyon fontos, hiszen egy másfajta politizálás kereteit adja meg az új alapszabály. ( Megjegyzem, szinte csak a dokumentum neve maradt változatlan, minden elemében jelentősen átalakult!)
Mégsem itt tapasztaltam óriási változást a korábbiakhoz képest.
Értékeltük és lezártuk a múltat, szembenéztük elkövetett hibáinkkal, természetesen eredményeinkről sem feledkeztünk meg.
Beismertük, hogy hibás álláspontot alakítottunk ki a 2004. decemberi kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás során. Ez a beismerés a határon túli magyarságot szimbolizáló RMDSZ jelenlévő főtitkára előtt hangzott el. Volt olyan felszólaló küldött-társam, aki személy szerint is bocsánatot kért a közel hét évvel ezelőtt történtekért. A kongresszus a beismerést, és a bocsánatkérést is nagy tapssal üdvözölte, jelezve, hogy ezeket a gondolatokat magáénak ismeri el, illetve egy új nemzetpolitikai korszak indítását kívánja.
A következő nagy horderejű és régóta várt elvárás volt – az új szervezet és működés kialakítása mellett – új személyek nagyarányú megjelenése a párt vezetésében minden szinten. A „nagy öregek” hátraléptetésének és az „új arcok” előtérbe helyezésének szándékát fogalmazta meg a pártelnök. Ennek a folyamatnak a jegyében, decemberben tisztújítás lesz a parlamenti frakcióban és ez jövő tavasszal felmenő rendszerben, teljes körben a párton belül is meg fog történni. Ahogy mondani szokták, nem elég megújulni, újnak is kell látszani!
A Demokratikus Koalíció dolgát is úgy zártuk, ahogyan szerettem volna, kulturáltan, barátsággal, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy ők is jót akarnak, csak másként. Jó munkát és sok sikert kell kívánni nekik, a meglévő személyes kapcsolatainkban pedig ez a helyzet semmilyen változást nem kell, hogy okozzon.
Végül, talán a legörömtelibb felismerésemnek adnék hangot. A tanácskozás légkörét áthatotta a harcos tenni akarás, nyoma sem volt már a választási kudarcot követő letargiának. Tanulva a hibáinkból, látva a politikai ellenfél országrontását, embertömegek mindennapos ellehetetlenülését és kiszolgáltatottságát, élére kell állni a változtatásnak, össze kell fogni az új köztársaságért!
Nem kell a FIDESZ, mert nem más, mint a rossz emlékű egypárt reinkarnációja!
Serfőző István
Hozzászólás