Nagy kérdés: Rendben mennek dolgaink?
( A címre kattintva a lap alján max. 20 sorban kommentelhetsz, illetve kommenteket olvashatsz! )
A héten levelet kaptam a jegyző úrtól, melyben arról tájékoztatott, hogy a kért közérdekű adatokat tartalmazó dokumentumokat nyilvánosságra hozta. Egy normálisan működő településen ez a mondat nem bírna semmilyen hírértékkel. Igen, ez így van, de mi itt élők valamennyien tudjuk, hogy Törökszentmiklós nem egy normálisan működő település. Itt az aktuális városvezetés – élén a polgármesterasszonnyal – finoman szólva sem veszi jónéven, ha valaki a hatalomgyakorlás kulisszatitkait kívánja megismerni.
Mégis megtört a jég, a nyilvánosság kizárásának jogtalan gyakorlata megszűnni látszik. A kis létszámú helyi ellenzék fáradságos harcának egyik csatáját úgy tűnik, megnyerte. A közel hat hónapos „ostrom” feladásra késztette a törvénnyel dacoló városvezetőt.
(Elnézést kérek a hadászati kifejezések használatáért, de helyénvalónak tűnt, hiszen harc volt ez a javából, még akkor is, ha nem egy „véráztatta” csatatéren zajlott!)
A nyilvánosság immár beletekinthet a közpénzek felhasználásának - törvényben régóta biztosított – mikéntjébe. Megítélhetjük, vajon helyi vállalkozás is meg tudott volna-e birkózni a projekttel, netán itteni emberek kaphattak volna-e munkát? Láthatóvá válik, hogy közös forintjaink hová gurulnak, kinél, vagy kiknél állnak meg. Indokolt volt-e az adott cél érdekében pénzt költeni és szinkronban van-e a szerződött teljesítmény a kifizetett ellenértékkel? Tényleg a szerződésekben rögzített munka került-e kifizetésre, vagy másféle jó szolgálat lett burkoltan honorálva.
Kucsera György képviselőtársammal volt és van olyan érzésünk, hogy Shakespeare szavaival élve „valami bűzlik Dániában” (Ez egy finomított fordítói változat, amely szállóigévé vált az idők során. Az eredeti szöveg így szól „Rohad az államgépben valami.” )
Na, ez a szag csavarja az orrunkat!
Serfőző István
Kísért a múlt, avagy háborúban a demokráciával
(A címre kattintva a lap alján max 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, ill. kommenteket olvashatsz.)
Demokrata vagyok! Az én értékrendemben a demokrácia és a szabadság elválaszthatatlan fogalmak, szinte ikertestvérek. Közéleti munkámban mindig küzdöttem, és ma is küzdök azért, hogy e fontos értékek ne szenvedjenek csorbát, és a 89-es fordulat e két legnagyszerűbb eredményét most már mindig birtokunkban tudhassuk.
Mégis, az 1956-os forradalom 55. évfordulója előtt két nappal a demokrácia nemes ügye a helyi önkormányzat rendkívüli testületi ülésén csatát vesztett, és sajnos nem is az elsőt. Hiábavaló volt a több mint fél évszázaddal ezelőtti forradalmárok üzenete:„A szabadságot be lehet temetni, de elpusztítani nem!”, mert vannak, akiknél ez süket fülekre talál, nem értik, vagy nem akarják érteni a gondolat örökérvényűségét.
Megdöbbentő volt, hogy az egyik rendszerváltó párt ( a FIDESZ ) képviselőcsoportja minden ellenkezés nélkül kiszolgálta helyi elnök asszonyának úri szeszélyét, és a képviselők kérdezési jogát testületi ülésenként kettőben maximalizálta, a beadható interpellációk számát egyre csökkentette. Ja, és ne feledjük azt sem, hogy ezekkel az eszközökkel csak a rendes ülésen élhet a képviselő, az meg úgy csak minden harmadik ülés mostanában, mert a másik kettő az rendkívüli ülés. Persze a vak is látta, hogy ez a lépés az ellenzék megfegyelmezését szolgálja, a más, a nem tetsző hangok elnémítását célozza.
Itt helyben is Orbán Viktor elhíresült mondását (1998. december) - miszerint „Úgy látszik, a Ház (értsd a parlament) ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is…” - ültetik át folyamatosan a gyakorlatba.
Már korábban csökkentették az önkormányzati ülés napirendjeihez való hozzászólás időtartamát, s ráadásul megszüntették az addigi korlátlan hozzászólási lehetőséget is, napirendenként mindössze kettőre szűkítve azt. A napirendek tárgyalását megelőző közérdekű kérdések (az ún. azonnali kérdések órája) feltételének lehetőségét is eltörölték, helyette a napokkal korábbi határidőben leadandó írásos formát határozták meg.
Szintén korábban – szakítva a húsz éves gyakorlattal – a képviselői munkavégzésre vonatkozóan a bizottsági tagság szabad választási jogát is elvették, a mostani ciklus kezdetétől mindenki csak a neki kijelölt bizottságban dolgozhat. Akinek ez nem tetszik, az nem lesz egyetlen bizottságnak sem tagja, a döntéshozatal ezen szintjén nem fog semmilyen befolyással bírni.
S mindez nem volt elég! Mint fentebb írtam, az ellenzéknek a kérdezéshez való joga is zavarta a városi uralkodót, és a gombnyomogató csapata segítségével meg is oldotta ezen problémáját.
A hatalom birtokában visszavágni nem úri dolog, de hát ki beszél itt urakról vagy úrnőkről!
Egy demokráciában az ellenzéket nem szabad elnyomni. A már korábban idézett Orbán Viktor mondásban technikailag igaz ugyan, hogy a Ház (itt helyben az önkormányzat) működik az ellenzék nélkül is, de a valódi demokrácia működéséhez az ellenzék jelenléte és tevékenysége is elengedhetetlen, vagyis ellenzék nélkül nem működik a demokrácia!!
A helyzet pikantériája, hogy az alpolgármester-asszony hosszan érvelve próbálta bizonygatni, hogy a polgármesterasszonynak feltehető kérdések számának korlátozása a demokratikus jogok kiteljesedését jelenti. A fideszes többség ezt a halandzsát gondolkodás nélkül elfogadta, és szavazatával jogszerűvé tette.
A hatalom gőgje nem ismer határt, de a racionalitással is hadilábon áll. Nem gondolnak arra, hogy minden hatalom megbukik egyszer – az övék is -, és akkor ők ehetik az a mostani ellenzéknek a ma maguk által sütött keserű kenyerét. Népi bölcsességünk szerint, aki másnak vermet ás, maga esik bele. Modern és vidámabb változata szerint pedig előfordul, amikor visszanyal a fagyi! Úgy gondolom, erre sor fog kerülni, mert lassan-lassan egyre többen belátják, hogy hiba volt hatalmat adni ezek kezébe, mert a kapott eszközzel nem a közösséget szolgálják, hanem basáskodnak felette.
Konklúzióként álljon itt egy idézet és egy megállapítás:
„A hatalom birtokában szörnyű nehéz megőrizni az arányérzéket, a mértékletességet, na és persze az emberi méltóságot.”
(Molnár Éva regényíró)
Sajnos városvezetőinknek nemhogy nehezen, sehogy sem sikerült a fenti értékek akár egyikét is megőrizni, talán mert soha nem is birtokolták ezeket!
Serfőző István
U.i.: A blogban elrejtettem egy Orbán Viktor idézetet, aki megtalálja, jutalmul megkapja minden elismerésemet.
Én, a kém?!
( A címre kattintva a lap alján max. 20 sor terjedelemben kommentelhetsz. ill kommenteket olvashatsz. )
Tegnap sok-sok „akadály” elhárítása után végre nagy kegyesen lehetővé tette a polgármesterasszony, hogy Kucsera György képviselő úrral együtt betekinthessünk a „Befektetés ösztönző beruházás Törökszentmiklós ipari területén” és a „Törökszentmiklós méltán büszke kistérségi központ” elnevezésű projektek megvalósítására kötött szerződésekbe. Azért nem semmi, hogy a május 26-án először – később még néhányszor - kért lehetőséggel már október 14-én élhettünk is.
E felvezetést követően a cím első olvasatra nem tűnik idevalónak, ezért némi magyarázatra szorul.
( Utólagos engedelmeddel kölcsönkérve egyik filmed címét , kedves Eddy Murphy! )
Mi csupa olyan szerződésbe kértünk betekintést, amelyek megkötését az önkormányzat képviselő-testülete jóváhagyta, és megbízta a polgármesterasszonyt e feladat elvégzésével. Akár úgy is lefordíthatnám a szándékainkat, hogy mi, a megbízó képviselő testület tagjai a kiadott feladat végrehajtását szerettük volna kontrollálni, ellenőrizni.
Nem tudom, Ön, kedves olvasó milyen következtetésre jut, ha azt tapasztalja, hogy valamit titkolnak, bújtatnak Ön elől. Bennem a dolgok tisztaságába vetett hitet erodálja ez a helyzet, hiszen a semmit nem kell takargatni. Az időhúzás, a kifárasztás taktikai célja nem jött be, a kitartásunkat az idő múlása inkább erősítette, semmint gyengítette.
A legravaszabb ember sem tud úgy eldugni valamit, hogy a másik, ha nagyon akarja, meg ne találja. Idő és energia kérdése az egész.
Sajátos körülményeket teremtettek a mintegy másfél tucat szerződés átolvasásához, erre utal a furcsa címválasztás.
Először is titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnunk, az iratbetekintés feltételeként.
Talán az alakuló ülésen a részünkről tett esküt nem tekintették komoly fogadalomnak. Bizonyára ezen a téren rossz tapasztalatokat szereztek a közvetlen környezetükben. Én ezt meg is értem, mert néha nekem is vannak olyan érzéseim, hogy egyesek elfelejtették, mire is esküdtek tavaly októberében.
A teljes mértékben hiányzó bizalom jegyében időt, energiát nem kímélve ketten is vigyázták munkánkat!! ( Dr. Bozó Andrea alpolgármester-asszony és Fehér Petra vagyongazdálkodási ügyintéző).
Ügyeltek arra, hogy ne történjen semmi „rendkívüli”, ne lopjunk el egy szerződést, ne írjunk bele és ne töröljünk ki belőlük semmit, stb.
Talán a rabok érezhetik így magukat a foglár felügyelete mellett bonyolított beszélőn, mint ahogyan mi éreztük magunkat abban a néhány órában. A hatalom arroganciájának ekkora mértékét a közel két évtizedes önkormányzati munkám során még nem tapasztaltam.
Szinte hallani lehetett a ki nem mondott üzeneteket:
Hiába akadékoskodtok, semmit nem értek el vele!
Fogd be a szád és húzódj félre!
Mi tudjuk, hogy mi a jó, ti meg hülyék vagytok hozzá!
Már nem emlékszem ki mondta az alábbi gondolatot, de talán nem is a szerző, inkább a gondolat a fontos.
"Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat."
Önkormányzati képviselőségünket mi ilyen hivatásnak tekintjük!
Márai Sándor író szerint:
„Ellenfeleinket soha nem lehet meggyőzni, kik és mifélék vagyunk - eredményesebb nagy következetességgel megvárni a pillanatot, amikor ellenfeleinkről kiderül, ki és mifélék ők a valóságban.”
Mi segítjük e pillanat minél korábbi eljövetelét!
Serfőző István