Kísért a múlt, avagy háborúban a demokráciával
(A címre kattintva a lap alján max 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, ill. kommenteket olvashatsz.)
Demokrata vagyok! Az én értékrendemben a demokrácia és a szabadság elválaszthatatlan fogalmak, szinte ikertestvérek. Közéleti munkámban mindig küzdöttem, és ma is küzdök azért, hogy e fontos értékek ne szenvedjenek csorbát, és a 89-es fordulat e két legnagyszerűbb eredményét most már mindig birtokunkban tudhassuk.
Mégis, az 1956-os forradalom 55. évfordulója előtt két nappal a demokrácia nemes ügye a helyi önkormányzat rendkívüli testületi ülésén csatát vesztett, és sajnos nem is az elsőt. Hiábavaló volt a több mint fél évszázaddal ezelőtti forradalmárok üzenete:„A szabadságot be lehet temetni, de elpusztítani nem!”, mert vannak, akiknél ez süket fülekre talál, nem értik, vagy nem akarják érteni a gondolat örökérvényűségét.
Megdöbbentő volt, hogy az egyik rendszerváltó párt ( a FIDESZ ) képviselőcsoportja minden ellenkezés nélkül kiszolgálta helyi elnök asszonyának úri szeszélyét, és a képviselők kérdezési jogát testületi ülésenként kettőben maximalizálta, a beadható interpellációk számát egyre csökkentette. Ja, és ne feledjük azt sem, hogy ezekkel az eszközökkel csak a rendes ülésen élhet a képviselő, az meg úgy csak minden harmadik ülés mostanában, mert a másik kettő az rendkívüli ülés. Persze a vak is látta, hogy ez a lépés az ellenzék megfegyelmezését szolgálja, a más, a nem tetsző hangok elnémítását célozza.
Itt helyben is Orbán Viktor elhíresült mondását (1998. december) - miszerint „Úgy látszik, a Ház (értsd a parlament) ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is…” - ültetik át folyamatosan a gyakorlatba.
Már korábban csökkentették az önkormányzati ülés napirendjeihez való hozzászólás időtartamát, s ráadásul megszüntették az addigi korlátlan hozzászólási lehetőséget is, napirendenként mindössze kettőre szűkítve azt. A napirendek tárgyalását megelőző közérdekű kérdések (az ún. azonnali kérdések órája) feltételének lehetőségét is eltörölték, helyette a napokkal korábbi határidőben leadandó írásos formát határozták meg.
Szintén korábban – szakítva a húsz éves gyakorlattal – a képviselői munkavégzésre vonatkozóan a bizottsági tagság szabad választási jogát is elvették, a mostani ciklus kezdetétől mindenki csak a neki kijelölt bizottságban dolgozhat. Akinek ez nem tetszik, az nem lesz egyetlen bizottságnak sem tagja, a döntéshozatal ezen szintjén nem fog semmilyen befolyással bírni.
S mindez nem volt elég! Mint fentebb írtam, az ellenzéknek a kérdezéshez való joga is zavarta a városi uralkodót, és a gombnyomogató csapata segítségével meg is oldotta ezen problémáját.
A hatalom birtokában visszavágni nem úri dolog, de hát ki beszél itt urakról vagy úrnőkről!
Egy demokráciában az ellenzéket nem szabad elnyomni. A már korábban idézett Orbán Viktor mondásban technikailag igaz ugyan, hogy a Ház (itt helyben az önkormányzat) működik az ellenzék nélkül is, de a valódi demokrácia működéséhez az ellenzék jelenléte és tevékenysége is elengedhetetlen, vagyis ellenzék nélkül nem működik a demokrácia!!
A helyzet pikantériája, hogy az alpolgármester-asszony hosszan érvelve próbálta bizonygatni, hogy a polgármesterasszonynak feltehető kérdések számának korlátozása a demokratikus jogok kiteljesedését jelenti. A fideszes többség ezt a halandzsát gondolkodás nélkül elfogadta, és szavazatával jogszerűvé tette.
A hatalom gőgje nem ismer határt, de a racionalitással is hadilábon áll. Nem gondolnak arra, hogy minden hatalom megbukik egyszer – az övék is -, és akkor ők ehetik az a mostani ellenzéknek a ma maguk által sütött keserű kenyerét. Népi bölcsességünk szerint, aki másnak vermet ás, maga esik bele. Modern és vidámabb változata szerint pedig előfordul, amikor visszanyal a fagyi! Úgy gondolom, erre sor fog kerülni, mert lassan-lassan egyre többen belátják, hogy hiba volt hatalmat adni ezek kezébe, mert a kapott eszközzel nem a közösséget szolgálják, hanem basáskodnak felette.
Konklúzióként álljon itt egy idézet és egy megállapítás:
„A hatalom birtokában szörnyű nehéz megőrizni az arányérzéket, a mértékletességet, na és persze az emberi méltóságot.”
(Molnár Éva regényíró)
Sajnos városvezetőinknek nemhogy nehezen, sehogy sem sikerült a fenti értékek akár egyikét is megőrizni, talán mert soha nem is birtokolták ezeket!
Serfőző István
U.i.: A blogban elrejtettem egy Orbán Viktor idézetet, aki megtalálja, jutalmul megkapja minden elismerésemet.
Semmi meglepőt, pláne megdöbbentőt nem találok az ellenkezés nélküli kiszolgálásban. Képviselőségüket – amelyre zömmel teljességgel alkalmatlanok – csakis és kizárólag az elnök asszonynak köszönhetik. .Éppen azért lettek gondosan kiválasztva, mert tudható volt, hogy gondolkodás nélkül szolgáknak majd. Ha többet nem is, ezt pontosan tudják, hát teszik is, amit elvárnak tőlük.
A diktatúra soha nem szerette az önállóan gondolkozókat, hiszen azok csak bajt okozhatnak, homokszemek lehetnek a gépezetben. Ha teheti, eltiporja a „bajkeverőket”, ha nem, legalább gondolataik közlésének lehetőségétől fosztják meg őket. Mivel kérdésekben is fogalmazódhatnak meg gondolatok, ráadásul azokra valamit válaszolni is kell, a „hatalom” irtózik a kérdésektől is, mindent megtesz, hogy meneküljön előlük. A mi esetünkben a fent leírtakat tehette.
A történelem bizonyítja, hogy az öntelt, magabiztos hatalomban fel sem merül, hogy megbukhat /lásd Napóleon, Hitler/, a nem öntelt, magában is bizonytalan, amelyik sejti, hogy érdemtelen rá, ha teheti, mindent és mindenkit elpusztít, ami, aki veszélyes lehet rá /lásd Néró, Sztálin/, ha nem teheti – mint a mi esetünkben – megpróbálja a közéletből kiszorítani azokat, őket.
Tudom, hogy a dolog sokkal bonyolultabb, de a kötött terjedelem ennyit enged.
Hozzászólás