Csökkenteni kell a 2012-es víz- és csatornadíjat, valamint a szemétszállítás díját is?
Az elmúlt év vége finisében törvénykezési dömping volt tapasztalható az Országházban. Ennek keretében sok-sok jogszabály született, melyek között ritka kincsre is bukkanhatunk, mert hát a ma világában a polgárság számára anyagi előnyöket hordozó törvény nem sűrűn születik. Két törvény is napvilágot látott ekkor, melyek rendelkezései felülírják a városvezetés decemberi „nagyvonalú” szemétszállítási és vízdíj emelési döntéseit.
A hulladékgazdálkodásról szóló új törvényi rendelkezés szerint a közszolgáltatási díj legmagasabb mértéke nem haladhatja meg a 2011. december 31.-én alkalmazott díjat. Magyarra fordítva a jogi szöveget, 2012-re csak az ÁFA mértékével, vagyis két százalékkal – nem pedig a megszavazott négy százalékkal - emelhették volna a tavalyi díjakat.
A víziközmű-szolgáltatásról alkotott új törvény szerint, a 2011. december 31-én alkalmazott bruttó víz- és csatornadíjakat, a víziközmű-szolgáltatók csak 4,2 százalékkal emelhették volna meg. Emlékeztetőül a város képviselő-testülete 13,7 százalékos emelésről döntött 2011. december 23-án.
Az emelési korlátozásokat tartalmazó törvénytervezetek már a helyi díjakról döntő képviselő-testületi ülés időpontjában is ismertek voltak, azaz lehetett volna ezekre tekintettel kialakítani a 2012-es díjakat. Én figyelmeztettem a folyamatban lévő törvényalkotásra a napirend tárgyalása során, de nem találtam nyitott fülekre az intelmeimmel.
A fenti törvények hatályba lépését követően több településen is tapasztalva az engedélyezettnél nagyobb díjemeléseket a Megyei Kormányhivatal főigazgatója körlevelet intézett a jegyzőkhöz január 6-i keltezéssel. Ebben a fenti új szabályokat ismertette velük, és figyelmeztette őket a szükséges díjkorrekciók végrehajtására.
Ennek immár másfél hónapja, azóta több képviselő-testületi ülés is volt, és ezek egyikén sem került napirendre a törvényes mértéket meghaladó helyi díjemelések csökkentése. Vagy a feladaton, vagy a pénzen ülnek, talán jobb, ha nem is értem miért!!
„...és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül?”
Madách Imre író
Serfőző István
U.i.: Nem illik a törvényalkotó szándékát kijátszani, pláne ha egy csapatban focizunk!
Erről majd a folytatásban!
Bezárt, aminek hivatalosan nyitva kellene lennie!
Jó néhány napja árválkodik a fenti, érdekes hírelés a Városi Strandfürdő kapuján, amelyben tájékoztatják a fürdőzni vágyókat, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel strand határozatlan ideig zárva tart. Álságos a dolog, hiszen finoman szólva is aggályos az indoklás. Mi a rendkívüli, tehetjük fel a kérdést önkéntelenül. Talán télen a hideg? Ugyanis más időjárási tényező manapság nem jelent akadályt. Az utak járhatóak, nincs orkán erejű szél, egészségtelenül nem magas az UV-sugárzás szintje, és nem esnek cigánygyerekek az égből. Vagyis az időjárásban nincs semmi rendkívüli, ami indokként elfogadható lenne a zárva tartásra. Máshol is vannak fürdők, és azok sem zártak be, pedig hát ott is tél van. Ne feledkezzünk meg arról a tényről sem, hogy néhány évvel ezelőtt költött a város sok millió forintot a téliesítésre, pontosan az egész éves használhatóság feltételeinek biztosítása érdekében!
Nem is oly régen, amikor hír járta a téli bezárásról, akkor több alkalommal is határozottan cáfoltak az arra illetékesek.
Dr. Juhász Enikő polgármesterasszony a személyesen neki címzett kérdésre válaszolva, a novemberi testületi ülésen nyugtatta meg a lakosságot, miszerint a strand téli üzemeltetése zavartalan lesz, a működtetés anyagi terheit állja a város. (A testületi ülésen elhangzott kijelentés videó kivonata – egy sor ismétlésben - itt látható: http://www.serfozoistvan.hu/multimedia/14041-Bezart-ami-elvileg-nyitva-van )
Kohári István, a strandot üzemeltető Kommunális Kft. ügyvezetője szintén a bezárás hírének valótlanságáról nyilatkozott, igaz, ő a decemberi feltételezett időpontot cáfolta itt, a honlapon is közzétett levelében.
Na már most, ha a bezárás fent idézett indoka nem valós, a korábbi kötelezettségvállalás teljesítését még sem vállalja a város vezetés, akkor ennek csak van valami más, eddig nyilvánosságra nem hozott, be nem vallott oka.
Egy ma már idős, mindig is bölcs barátommal folytatott több mint harminc évvel ezelőtti beszélgetést idéznék erre az esetre:
„ Tudod fiam - mondta nekem – hetvenhét oka van annak, miért is nem csináljuk meg a tervezett dolgot. Az első, hogy nincsen rá pénzünk. Na, a megmaradt hetvenhat okot is felsoroljam?" Azt válaszoltam: "Hagyjuk, Gyula bátyám, elég lesz ennyi!" Később, ha az Öreg csak annyit mondott, hetvenhét oka van annak fiam, már nem kérdeztem tovább a részletekről, tudtam a lényeget.
Talán mi is többre mentünk volna, ha novemberben a feltett kérdésre őszinte, lényegi válasz hangzik el. Az emberek megértették volna, hiszen maguk is ekként cselekszenek hasonló helyzetben. Lemondanak valamiről, ha nem futja rá a pénzük, és küszködnek azért, hogy ez a lemondás csak átmeneti legyen, lehetőleg rövid ideig álljon fenn.
„A rövid távú döntések hosszú távon általában kudarcot vallanak.”
Frank Herbert amerikai író
Serfőző István
Ismét egy elcseszett beruházás; több mint fél milliárdot buktunk !
A város képviselő-testülete e hét hétfőjén lemondott 535,6 millió forint elnyert pályázati támogatásról. Magát a tényt sem könnyű elfogadni, hogy visszaadjunk valamit, ami egyszer már a miénk volt, de az összeg nagyságrendje valószínűleg még a megértőbbeknél is kiveri a biztosítékot. Még tovább fokozza a bosszúságot, hogy ráadásul nem is egy, a manapság nálunk is igen divatos presztízsberuházás pénzéről, hanem nagyon is fontos dologról, a bel- és csapadékvíz-elvezető rendszer rekonstrukciójáról van szó.
Nézzük röviden, kivonatosan a tényeket!
„A csapadékviszonyok egyenlőtlen eloszlása szükségessé tette a városból kivezető főgyűjtő csatornák felújítását, átvezetőképességük javítását, olcsóbb üzemeltetésüket eredményező átalakításukat, és a befogadó felé történő szabályozottabb továbbítást lehetővé tevő gyűjtő, szabályozó rendszerek kiépítését.
A projekt megvalósítására az önkormányzat pályázatot nyújtott be 2008. március végén. A támogatási döntésről 2010. februárjában értesítette az önkormányzatot a Közreműködő Szervezet (továbbiakban: KSZ). Az önkormányzat 57.974.200 Ft. sajáterőhöz 499.727.000 Ft. támogatást nyert el, s a sajáterő csökkentésére további 35.956.339 Ft-ot is. A támogatási döntést követően az önkormányzat 2010. május 25-én kötötte meg a Támogatási Szerződést, és elkezdte a projekt megvalósítása érdekében a közbeszerzési eljárás előkészítését és bonyolítását. A közbeszerzési eljárás 2010. július – augusztusban folyt le. Ezen az eljáráson a legmagasabb ajánlat is a rendelkezésre álló keretösszegen belül maradt (401 millió Ft nettó). Az eljárásban résztvevő ellenérdekű fél azonban Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, az pedig új eljárásra utasította az önkormányzatot, amely viszont ez ellen fellebbezett. A bírósági eljárás 2011. májusáig húzódott. (sic. A pert elvesztette az önkormányzat.) A bírósági tárgyalás lezártával új közbeszerzési eljárás megindítását kezdeményezte az önkormányzat.
A KSZ a kiviteli tervekre kiírandó eljárás megindítását többszöri hiánypótlás után sem engedte, mivel a kiviteli tervezés alkalmával a csatornaszakaszok hossza és mérete megváltozott (legnagyobb változást az jelentette, hogy a korábban elkészült engedélyes terveket módosítani kellett a kiemelt vasút rekonstrukciós projekt miatt.
Itt mind méretében, mind hosszában módosult a csatorna. 2011. augusztus 8-án a KSZ-szel folytatott egyeztetés alapján a módosulásokat az engedélyen átvezettettük. A módosított engedély 2011. november 14-én lett jogerős.
A közbeszerzés előkészítése keretébeni tervmódosulások és a 2008. és 2012. évek közötti jelentős időeltérés miatt az önkormányzat a műszaki ellenőrt felkérte, hogy végezzen előzetes becslést a projektmegvalósítás költségeire. A tervezői költségbecslés alapján akár 900 millió Ft-ot meghaladó ár is kalkulálható, azonban ez versenyhelyzetben sem lenne alacsonyabb, mint 700 millió Ft. Ez jelentősen nagyobb terhet jelentene az önkormányzat számára, a megvalósításához további 250 – 300 millió Ft sajáterőt kellene hozzárendelnie a projekthez.
További kötelezettségvállalás és a kivitelezésre rendelkezésre álló összeg saját erőből történő kiegészítése nem járható út, városunk 2011. évi költségvetése erre fedezetet nem nyújt. ”
A magyarázkodás a pénz elvesztése, az indokolt fejlesztés elmaradása tárgyában a fentieknél lényegesen terjedelmesebb, de érdemi többletinformációt a kihagyott részek nem tartalmaznak.
(Az előterjesztés teljes terjedelmében innen letölthető: http://www.serfozoistvan.hu/3886-Napirendre-tuzve)
Nem először fordul elő ilyen eset a város történetében. Legutóbb tavaly mondtunk le a Városi Bölcsőde rekonstrukciójára nyert pályázati pénzről, mert azt sem lehetett már a tervezett forrásokból megvalósítani. A párhuzam, a hasonlóság szembetűnő, de más projektek hibái is megjelennek e mostaniban. Mik is ezek?
- Az eredetileg tervezett összeg nem elég a megvalósításra!
- A műszaki tartalom megváltozik a kivitelezés idejére!
- Nincs felelőse a pénzvesztésnek! (Illetve van, a külső körülmények!)
- Minden az indokoltnál sokkal lassabban történik!
- Az előkészítettség finoman szólva is alatta marad a kívánatosnak.
Mindezek az alábbi kérdéseket fogalmaztatták meg velem hétfőn a napirend tárgyalása során:
1./ A feltételezett többletköltségigény mekkora összegét teszi ki az Építőipari Normagyűjtemény állítólagos bő egy éves változása, hiszen árnövekményről beszél az indoklás?
2./ Mekkora összeget tesz ki ebből a 250-300 millió forintos többletigényből a műszaki tartalom változása?
3./ Mik voltak ezek a változások a 2010. év nyár végén lebonyolított közbeszerzési eljárás eredeti műszaki tartalmához képest?
4./ Mi volt az az elmúlt évben kiderült új műszaki kívánalom a kiemelt vasút-rekonstrukciós projektben, amit korábban nem lehetett tudni, előre látni, noha a program lassan egy évtizede fut?
5./ Mennyit költöttünk eddig a pillanatig erre a most már meg nem valósuló projektre?
6./ Miért támadta meg az önkormányzat a Közbeszerzési Döntőbizottság döntését, amely új eljárásra kötelezett minket, igazat adva egy ellenérdekeltségű fél panaszának?
7./ Ki és milyen érvek alapján látta úgy, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésének megtámadása sikeres lehet?
8./ Ki az, aki nem számolt a pereskedés okozta időveszteség előre látható következményeivel?
A kapott válaszok nem voltak teljesek, inkább részlegeseknek, illetve hiányosaknak tűntek. Elbuktuk egy, a város belvízbiztonsága szempontjából fontos beruházás megvalósításának lehetőségét. Elbuktunk 535,6 millió forintot, egy 96,1 %-ban támogatott projekt pályázati forrását, amely projekt megvalósítása mindössze 22 millió saját forintjába került volna a városnak. A munka jellege folytán az időszakos foglalkoztatás átmenetileg enyhíthetett volna a munkanélküliek egy részének anyagi gondjain.
Nem először fordul elő az önkormányzattal, hogy megnyert támogatást tutyimutyisága okán vissza kényszerül adni. Emlékezzünk csak a Városi Bölcsőde rekonstrukciójára nyert kb. 80 millió forintra, amelyet tavaly szeptemberben kapott vissza a támogató a várostól. Ennyi pénzt bukni anélkül, hogy bárkinek a felelősségét megvizsgálnák a dologban, egyszerűen nem lehet, pedig ez volt a városvezetés szándéka.
Élve a törvény adta képviselői jogommal, javasoltam, hogy a Pénzügyi és Városfejlesztési Bizottság tűzze napirendjére, vizsgálja meg a projekt előéletét. Vizsgálja meg a projekt kudarcával összefüggő felelősség kérdését és tegyen javaslatokat az ehhez hasonló helyzetek előfordulásának jövőbeni megakadályozására. A feladat végrehajtásának határidejét 2012. február 29.-ben javasoltam megállapítani.
Kíváncsian várom a vizsgálat eredményét, lesz-e felelőse a több mint fél milliárdos bukásnak. Természetesen tájékoztatom majd az olvasókat, mert ezzel a "sikerrel" valószínűleg a kincstári médiumok fizetett tartalmaiban úgysem fognak találkozni.
„A lehullott rügyek nem térnek vissza az ágra.” Susan Barker brit író
Serfőző István