Sötétségből a fénybe! avagy: Jobb későn, mint soha!
A címre kattintva a lap alján max húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz
Többször foglalkoztam már e helyütt és más megnyilvánulásaimban is az önkormányzati tevékenység nyilvánosságának kérdésével, illetve annak kiemelt fontosságával.
Örömömre szolgál, hogy közel egy éves küzdelemnek érek a végére - talán - a jövő hét szerdáján, ugyanis a képviselő-testület elé kerül végre „Törökszentmiklósi Város Önkormányzatának és Polgármesteri Hivatalának, a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzata”.
A szabályzat megalkotásának kötelezettsége már hat éves, azóta nem sikerült a törvényes előírást teljesíteni. Nem nagyon hiányzott a városvezetés számára a nyilvánosság. A legutóbbi sürgetésemre az alábbi választ adta a polgármesterasszony:
„Nagyon köszönjük a tisztelt képviselőnek, hogy ennyire figyelemmel kíséri a munkánkat, ha úgy gondolja, hogy tovább szeretné gyorsítani a munkánkat, akkor tehet javaslatot arra vonatkozóan, hogy bővítsük emberi erőforrásainkat. Jelenleg a hivatalnál ÁSZ (Állami Számvevőszék) ellenőrzés van folyamatban, illetve mindenki által ismert önkormányzati átszervezésekkel kapcsolatos munkák tervezése folyik. Ezen oknál fogva az ilyen halasztható munkák késnek.”
Vagyis évek óta van annál fontosabb dolog is a hivatalban, mint eleget tenni egy törvényi kötelezettségnek, pláne, ha ez „csak” az egyszerű emberek jogaival foglalkozik. Miért is lenne az fontos, hogy a kisember például akár számlamásolat mélységéig betekinthessen - vagyis ellenőrizhesse - a közpénzek felhasználásába, vagy hogy másolatot kaphasson bármelyik képviselő, ne adj Isten a polgármesterasszony évi rendszerességgel beadott vagyonnyilatkozatairól.
A közérdekű adatok nyilvánossága és megismerhetősége ugyanis az Alkotmányban biztosított, az alaptörvényből közvetlenül is fakadó alapvető jogunk. A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés teszi lehetővé a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, valamint erősíti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat.
„A titok: háló; ha egy szeme elszakad, az egész felbomlik.” Victor Hugo
Serfőző István
Kezdődő tünetek a betegen, ideje volna egy konzíliumot összehívni
A címre kattintva a lap alján max húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz.
Többen megállítottak, és kérdeztek, mit tudok a Városi Strandfürdő ez év december 1-jétől tervezett bezárásáról. Válaszul azt mondtam, amit akkor egyedül mondhattam: Semmit, ugyanis ilyen tájékoztatást a városvezetéstől - képviselői mivoltom ellenére - nem kaptam.
Hozzáteszem, nem lepődtem meg különösebben a kérdésen, hiszen tudtam, hogy előbb vagy utóbb a hozzá nem értő gazdálkodásnak következménye lesz. A megérzésem helyesnek bizonyult, mert mint időközben kiderítettem, határozatlan (hosszú) időre valóban bezárják a strandot, s nem műszaki, illetve üzemeltetés-technikai gondok vannak a háttérben, hanem – ahogyan gondoltam - egyértelműen anyagi/pénzügyi okok. Magyarán: nincs rá pénz!
Talán nem is kell nagyon megerőltetni magunkat, hogy visszaemlékezzünk (egy és egynegyed éve volt!) a negyedmilliárd forintos „fejlesztés” átadó ünnepségén elhangzott, majd a polgármesteri választáson sokszor megerősített ígéretre, mely szerint tovább haladunk a megkezdett úton, építjük, bővítjük, szépítjük a strandunkat.
Még nem egészen két hónappal ezelőtt, szeptember 29-én is azt terjesztették a képviselő-testület elé, hogy októbertől áprilisig vasárnaponként egy órával tovább tartson nyitva a fürdő.
Nehezen érthető lépések ezek a városvezetés részéről. Úgy tűnik, mintha a 2010. évi 250 milliós fürdőméret-csökkentő fejlesztés a további működtetés szempontjából átgondolatlan lett volna. Persze az is volt, de miért is lenne pont a strand a kivétel e tekintetben. Bármely fejlesztésünk dolgában ugyanezt el lehet mondani. Megépíteni a dolgokat a kötvénypénzből és pályázatból meg lehet /meg lehetett/, ám azok működtetéséhez is pénz kell. No, idáig már nem jutott el a „körültekintő” döntéshozó. Ha azt is elmondom az olvasónak, hogy a fejlesztéseket megelőzően is működési mérleghiányos volt az önkormányzat gazdálkodása, akkor már egészen nyilvánvaló a felelőtlenség. Évek óta tovább nyújtózkodik az önkormányzat, mint ameddig a takarója ér! Nagyjából abba a helyzetbe kerül a város, mint az egyszeri autórajongó:
Takarékoskodik, hitelt vesz fel, elzálogosítja ingóságait, és mindent feláldozva megveszi álmai autóját. (Mert nagyot álmodni!) Mivel azonban minden pénze elfogyott, jövőbéli pénzeit elviszi a törlesztés, már benzinre nem futja, s nem fogja futni. Autókázni nem tud, legfeljebb így nézegeti anyagi erőfeszítése tárgyát.
A tanmesét továbbgondolva felvázolnék egy lehetséges folytatást:
Az autórajongót elbocsájtják a munkahelyéről. Ő mentve a még menthetőt, áron alul eladja a kocsiját és az autóért kapott pénzt előtörlesztésként beviszi a bankba. Szomorúságába csekély öröm is vegyül, mert ugyan autója már nincs, de a csökkent összegű még megmaradt hitelét már talán képes lesz fizetni.
(Sajnos ez a mese nem tud szokványosan befejeződni! Itt a mese hősei nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak, hanem……..)
Tartok tőle, a mi városunk is erre a sorsra juthat! Nem mi lennénk az elsők azon önkormányzatok sorában, amelyek már napi valóságként élik meg a fenti következményeket. Elég csak a médiára figyelni, az orbáni pénzügyi stabilizáció évében egyre újabb települések dőlnek be az átgondolatlan, kockázatos fejlesztéseik és felelőtlen gazdálkodásuk miatt.
Kérdésként megfogalmazható:
Most, hogy bezárják a Városi Strandfürdőt, kint vagyunk a vízből, vagy csak most megyünk igazából bele??
Serfőző István
Ott voltam
(A címre kattintva a lap alján max. húsz sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz!)
Leküzdhetetlen késztetést érzek, hogy írjak azokról az érzésekről, élményekről, melyek az MSZP kongresszusán áthatottak, amelyeket átéltem. Hihetetlenül örvendetesnek érzem az ott történteket, amit mindenkivel szeretnék megosztani, hiszen mások is régóta várták ezeknek a gondolatoknak, a felszínre kerülését.
Nem azok a dolgok kívánkoznak ki belőlem, amelyekről a sajtó úgyis írni fog majd eleget. Inkább azt érzem fontosnak, ahogyan ezek a döntések megszülettek. Nagy reményekkel és komoly várakozással tekintettem a rendezvényre. Tudtam, hogy sorsfordító paradigmaváltásra van szükség, és reméltem ennek bekövetkeztét. Egy demokratikusabb, hatékonyabban, átláthatóbban működő, szélesebb támogatói bázisra alapozó, teljesítményorientált szervezet megszületését vártam az alapszabály átalakításától. Bíztam abban is, hogy ezek a szándékok, elvárások nemcsak bennem, hanem sok-sok küldött-társamban hasonlóan megfogalmazódnak és nagy számban támogatják majd a fenti követelményeket teljesítő új működési szabályokat.
A megérkezést követően, a kezdés előtti várakozás pár percében már éreztem, ezzel nem lesz gond, nagyon hasonlóan gondolkodnak a többiek is. A döntés vissza is igazolta az előbbi érzéseimet. Mindez nagyon fontos, hiszen egy másfajta politizálás kereteit adja meg az új alapszabály. ( Megjegyzem, szinte csak a dokumentum neve maradt változatlan, minden elemében jelentősen átalakult!)
Mégsem itt tapasztaltam óriási változást a korábbiakhoz képest.
Értékeltük és lezártuk a múltat, szembenéztük elkövetett hibáinkkal, természetesen eredményeinkről sem feledkeztünk meg.
Beismertük, hogy hibás álláspontot alakítottunk ki a 2004. decemberi kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás során. Ez a beismerés a határon túli magyarságot szimbolizáló RMDSZ jelenlévő főtitkára előtt hangzott el. Volt olyan felszólaló küldött-társam, aki személy szerint is bocsánatot kért a közel hét évvel ezelőtt történtekért. A kongresszus a beismerést, és a bocsánatkérést is nagy tapssal üdvözölte, jelezve, hogy ezeket a gondolatokat magáénak ismeri el, illetve egy új nemzetpolitikai korszak indítását kívánja.
A következő nagy horderejű és régóta várt elvárás volt – az új szervezet és működés kialakítása mellett – új személyek nagyarányú megjelenése a párt vezetésében minden szinten. A „nagy öregek” hátraléptetésének és az „új arcok” előtérbe helyezésének szándékát fogalmazta meg a pártelnök. Ennek a folyamatnak a jegyében, decemberben tisztújítás lesz a parlamenti frakcióban és ez jövő tavasszal felmenő rendszerben, teljes körben a párton belül is meg fog történni. Ahogy mondani szokták, nem elég megújulni, újnak is kell látszani!
A Demokratikus Koalíció dolgát is úgy zártuk, ahogyan szerettem volna, kulturáltan, barátsággal, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy ők is jót akarnak, csak másként. Jó munkát és sok sikert kell kívánni nekik, a meglévő személyes kapcsolatainkban pedig ez a helyzet semmilyen változást nem kell, hogy okozzon.
Végül, talán a legörömtelibb felismerésemnek adnék hangot. A tanácskozás légkörét áthatotta a harcos tenni akarás, nyoma sem volt már a választási kudarcot követő letargiának. Tanulva a hibáinkból, látva a politikai ellenfél országrontását, embertömegek mindennapos ellehetetlenülését és kiszolgáltatottságát, élére kell állni a változtatásnak, össze kell fogni az új köztársaságért!
Nem kell a FIDESZ, mert nem más, mint a rossz emlékű egypárt reinkarnációja!
Serfőző István
A szégyen születésnapja, avagy egy ötlet halála
(A címre kattintva a lap alján max. 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz!)
A sejtelmes cím a Piramis Center jubileumára utal. Ugyanis napra pontosan tegnap, azaz november 9-én volt ötéves évfordulója a reményteljes mű színpompás külsőségek közepette megtartott projektnyitó ünnepségének, vagyis az ünnepélyes kezdésnek. Jelen volt mindenki, aki számít, így városunk polgármesterasszonya, Dr. Juhász Enikő, maga Izrael állam nagykövete, David Admon és - ki ne hagyjuk a sorból az ötletgazdát! - a Casaro Hungary ügyvezetője, Shlomi Shlomovitz úr. Minden szépen indult, ahogy illik ez egy ilyen nagy ívű elképzeléshez. Dübörögtek a munkagépek és a hatalmas építési gödörből kiemelkedni látszott az épület első szintje.
Itt álljunk meg egy kicsit, mert ez csak külsőség, az első ránézésre tetszetős mutatvány mögött már ekkor alattomos gazdasági kór telepedett rá a projektre. Az alapgondolata az volt a befektető izraeli úrnak, hogy megépít egy üzletközpontot, majd bérbe adja annak üzlethelyiségeit, és a kapott bérleti díjak megtérítik a befektetését, sőt tisztes profitot is hoznak. Fürge ujjú közgazdászok gyorsan kiszámolták, mennyi is legyen a bérleti díj, hogy az előzőekben említett remények teljesüljenek.
Itt bicsaklott meg a dolog, mert minden terv próbája a valóság, az élet!
Kiderült, hogy Törökszentmiklóson nem lehet a kívánt bérleti díjon kiadni az üzlethelyiségeket, mert itt ilyen áron nincsen rájuk fizetőképes kereslet. Magyarra fordítva: kiderült, ez a beruházás sohasem fog megtérülni, és egy huncut fillér hasznot sem fog kitermelni Shlomovitz úrnak. A derék befektető alapvető hibát vétet, ugyanis a projekt indítását megelőzően az elengedhetetlenül szükséges piackutatást elmulasztotta! Ahogyan mondani szokták, már a haditerv elkészítésekor elveszítette a csatát. Szükségmegoldásként, futva a pénze után csökkenteni igyekezett a már ekkor általa is látott jövőbeli veszteségeket, kisebbre akarta venni a projektet, egy emelettel kevesebbet akart megépíteni a tervezetnél. A változtatás jogszerűvé tételéhez szükséges jogi lépéseket elmulasztotta, ezért a kunhegyesi építésügyi hatóság az építkezést leállította, és jelentős bírsággal sújtotta a szabálytalankodó céget. Ezt követően hosszú jogi vita vette kezdetét a hatóság és a vállalkozó között, mely a mai napig sem jutott nyugvópontra. Eddig a pontig megítélésem szerint a város önkormányzata semmit nem hibázott, jóhiszeműen és jogszerűen járt el. Ettől kezdődően viszont már hibát hibára halmozva járt el a dologgal kapcsolatosan. Nem ismerte fel, hogy milyen közgazdasági okok miatt akar változtatni a projekten a befektető. Nem érzékelte a probléma súlyosságát, nem látta semmilyen mértékig előre ennek várható következményeit. Éppen ezért, nem volt kellően kreatív és aktív közreműködő a felek közötti konfliktus megoldásában, nem kínált megoldásokat a befektető üzleti hibájának helyrehozatalára. Lett volna pedig lehetősége a beruházás befejeztetésére, hiszen „csak” biztos és jól fizető bérlőhöz/bérlőkhöz kellett volna hozzásegíteni a vállalkozót. Szerintem az „örömmel” kifizette volna a büntetést és végig vitte volna a beruházást, mert a várható bevételei fedezték volna a felmerült kiadásait.
A gazdasági világválság közepette Törökszentmiklóson letelepedni szándékozó TESCO-t kellett volna a zöldmezős beruházás helyett egy bérleti konstrukció felé terelgetni. Nem kellett volna a város rendezési tervét módosítva a városon kívül lehetőséget adni az áruházláncnak az építésre, viszont az önkormányzat felajánlhatta volna, hogy garantálja a TESCO-nak, hogy a már meglévőkön felül több multit nem enged be a városközpontba. A kecske is és a káposzta is rendben lett volna. Nem így történt, pedig minden lehetősége megvolt az önkormányzatnak ezen megoldás megvalósítására. Az idő nem old meg mindent, sok esetben tenni kell a kívánt változások elérése érdekében. Ennek bizonyítására álljon itt befejezésül a befektető egyik nyilatkozata:
„ha kell, évtizedekig egy üres betontenger fog állni a Kossuth Lajos úton, ami nem cél, de a városnak, számos helyi lakosnak, környékbeli beszállítónak és építési vállalkozónak igen kellemetlen lesz” (Shlomi Shlomovitz)
Az eltelt idő és a tények azt bizonyítják, hogy a befektető akarata érvényesül, nem az önkormányzat az úr a saját portáján!
( http://www.serfozoistvan.hu/galeria/12586-A-Piramis-Center-szulinapjara-2006-11-09 )
Van rosszabb a rossznál - tudniillik a rossz igazolása.
Serfőző István
Őszi gondolatok a Kossuth (csata)téren
( A címre kattintva a lap alján max. 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz! )
Tegnap elkísértem feleségemet hétvégi beszerző körútjára, s ennek során a címben említett tér is utunkba került. Mivel egy efféle tevékenység a férfiember számára viszonylag sok szabad időt hagy ( valljuk be, eléggé unalmas!), volt időm bejárni e torz képződmény minden részét, s jártomban-keltemben néhány fotón meg is örökítettem a látottakat. Bár a látvány búskomor gondolatokat kavart fel bennem, meg kell vallanom Önöknek, most is megtapasztalhattam a természet csodálatos képességét. Nevezetesen, hogy ebből a hihetetlen rondaságból, ebből a százszor megsebzett tájból is elképesztően szép dolgokat tudott varázsolni helyenként az őszi növényzet! ( Lásd a fotógalériát! http://www.serfozoistvan.hu/galeria/12584-A-Kossuth-teri-park-jelene)
A térrel kapcsolatos projekt előéletéről és jelenlegi helyzetéről korábban már sokszor beszámoltam az olvasóknak, ezért a tényekről csak a tisztánlátás érdekében emelem be az alábbi idézetet egy korábbi írásomból:
„A Kossuth-parkból Kossuth teret építő projekt gyakorlatilag áll, a kivitelező pesti illetőségű Gropius ZRT.-vel még beszélni sem tudnak a városvezetőink, mert jobbára elérhetetlenek szóban (telefonon) és írásban egyaránt. A dolog nem előzmény nélküli, másoknak is voltak már e céggel gondjai. (szerződésszegés, alvállalkozók ki nem fizetése, hibás teljesítés, garanciális kötelezettségek elmulasztása, stb.)
Lásd az alábbi pár informálódási pontot a teljesség igénye nélkül!
http://www.origo.hu/ingatlan/20080108-g … orias.html
http://www.bama.hu/baranya/kozelet/alva … ken-335463
http://www.13keruleti-hirhatar.hu/hirek … rtozasarol
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/sz … y/2218046/
http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/a … sen-mukodo
Nyilván, egy gondosabb informálódás, pályáztatás és döntés elkerülhetővé tette volna a mai nehéz helyzetet. Azt már talán nem is kell említeni, hogy mennyivel másabb lett volna egy helyi vállalkozással együttműködni a kivitelezés során, egyéb előnyökről már ne is szóljak.
A szerződött határidő 2011. május 31.-e volt!!
Most a városvezetésnek halvány gőze sincs, mikor lesz kész a projekt, és tartok tőle, hogy a pénzügyi zárása sem lesz gondmentes.
(2011.10.02.)”
De nem azért ragadtam tollat, hogy ezeket a tényeket újra közzétegyem, noha nyilván ezek is fontosak. Inkább arról írok, mi foglalkoztatott a „csatatéren” való séta során. Először a hely elárvultsága, magára hagyatottsága kerített hatalmába. Ráadásul látszott, hogy ez az elhanyagoltság régi keletű, több hónapos, amiben pedig a megrendelő önkormányzat mulasztását kellett sajnálatos módon elkönyvelnem. A hely régmúltba visszanyúló evolúciója jutott eszembe. A várost építő, azt képükre formáló őseink, akik egy időben hatalmas méretű szilárd burkolattal fedett üres teret alakítottak ki e helyütt, mely sivárságát csak a felállított emlékművek törték meg valamelyest. Később, mások a burkolatot eltávolítva parkot hoztak létre itt, a város központjában, vélem nem kevés célzatossággal. Most pedig mi, a város „legújabb” lakói a fű helyett ismét követ, a fa helyett építményeket helyezünk el a területen. Nem akarom kisebbíteni az épített környezet szépségét sem, félre ne értsék, de beállítottságom okán nálam a természet, mint építőmester, verhetetlen. Egy szobor lehet csodálatos, de az én szememben egy fa, egy bokor, a gyep, az élő környezet az maga a csoda. A park tehát közelebb áll a szívemhez, mint a tér, az előbbiek okán.
A tér főút felőli oldalán – amikor arra jártam - virágágyások földjét ásták a Kommunális Kft. emberei, s őket nézve az is eszembe jutott, hogy a parképítés egész feladatát helyi vállalkozásra/vállalkozásokra is rábízhattuk volna. Helyben maradt volna a beruházásra szánt pénz, helyi munkavállalók jutottak volna munkához, megadta volna a szavatossági, jótállási problémák esetén az azonnali lépés lehetőségét a megrendelő önkormányzatnak. A projekt egészét illetően nyugodtan kimondhatjuk, a lokálpatrióta gondolkodás messzire elkerülte sajnos az illetékeseket.
Az építkezési területen nézelődve, a Piramis Center képe rémlett fel, annak a hangulatát sugallta a helyszín. Szóviccnek tűnik – pedig nem annak szánom -, de úgy éreztem, lám elkészült a pláza parkja, az egyik torzó mellé társként megszületni látszik a másik, félbemaradt városcsúfja projekt.
A kezdő soraimra „rímelve” befejezésként idézem Márai Sándor nekem nagyon tetsző gondolatait:
„Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok!
S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!”
Serfőző István
Ma ez csak egy csettintés!
Hatalomgyakorlás FIDESZ-módra!
( A címre kattintva a lap alján max. 20 sor terjedelemben kommentelhetsz, vagy kommentet olvashatsz! )
Pénteken rendkívüli felmondással elbocsájtották Szikszai Lajos urat, a Vízmű kft. ügyvezetőjét. Az alkalmazott módszer és a körülmények méltatlanok egy, a cégnél több évtizede dolgozó vezetőhöz. Ugyanakkor nem lepődtem meg városunk polgármesterének eljárásán, illik az eddig megismert egyéniségéhez. Úgy hírlik, megvan az új csókos szereplő is, - a kiszemelt utód - ő kivételesen nem szolnoki, hanem karcagi import lesz, persze természetesen abszolút szabályosan pályáztatva, ahogy kell!!
A dolog nem új keletű, ennek bizonyítására egy kis előzetest gyűjtöttem össze a nem is olyan régmúltból.
Kérdéseimet ez év március 31-én tettem fel Dr. Juhász Enikő polgármesterasszonynak és Ondok László aljegyző úrnak, melyekre a testületi ülésen az alábbiak szerint, a hivatalos jegyzőkönyvből idézetten válaszoltak:
„ Dr. Juhász Enikő polgármester elmondja, hogy Serfőző István képviselő úr az SZMSZ 42. §-ában szabályozott írásbeli kérdéseket nyújtott be, amelyeket Dr. Ondok László aljegyző úr ismertet. A kérdésekre képviselő úr egyenként kapja meg a választ. Először polgármester asszonyhoz intézett kérdésére kap választ, azt követően alpolgármester asszonyhoz, majd aljegyző úrhoz intézett kérdéseire."
Második kérdés: "Igaz-e polgármesterasszony, hogy Ön a közelmúltban kezdeményezte a Törökszentmiklós Térségi Víz- és Csatornamű Kft. ügyvezető igazgatójának elmozdítását? Ha ez igaz, akkor mi volt ennek az oka, és erről miért nem tájékoztatta, tájékoztatja a tulajdonosi jogok gyakorlóját, a képviselő-testületet?"
Dr. Juhász Enikő polgármester válasza szó szerint a következő:
"A Törökszentmiklós Térségi Víz- és Csatornamű Kft. ügyvezetőjének megbízásához, s valamint visszahívásához a taggyűlés legalább 85 %-os szavazati aránnyal meghozott döntésére van szükség. Az ügyvezető visszahívására kizárólag a taggyűlés jogosult. A közelmúltban megtartott taggyűlések egyikén sem történt olyan indítvány, amely az ügyvezető úr visszahívására irányult volna."
Kérdés: "Kell-e a mindenkori polgármesternek a képviselő-testület előzetes hozzájárulását kérni, egy olyan tulajdonosi szerkezetű gazdasági társaság ügyvezetőjének elmozdításához, vagy megbízásához, mint a Törökszentmiklós Térségi Víz - és Csatornamű Kft ?Jogos, vagy jogszerűtlen lépés a képviselő-testület tájékoztatásának elmulasztása ilyen jellegű kezdeményezések esetében?"
Dr. Ondok László aljegyző válasza szó szerint rögzítve:
"A Törökszentmiklós Térségi Víz- Csatornamű Kft-nek 7 önkormányzat a tagja. A gazdasági társaság társasági szerződése alapján, összhangban a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezéseivel úgy szabályozza a társaság döntéshozását, döntéshozási mechanizmusát, hogy a társaság legfőbb döntéshozó szerve a taggyűlés, mely taggyűlésen a tagokat a szavazati arány törzsbetéteik arányában illeti meg. Ily módon önkormányzatunknak a szavazatok 79,4 %-a áll rendelkezésre, ilyen szavazati arány illeti meg.
A társasági szerződés alapján az ügyvezető megválasztásához, visszahívásához a taggyűlésen jelenlévők legalább 85 %-os szavazattöbbséggel hozott határozatára van szükség.
Amennyiben a taggyűlésen bármely önkormányzat az ügyvezetői tisztséget érintő indítvánnyal élne, úgy e kezdeményezésről a többi Képviselő-testületet tájékoztatni szükséges és hozzájárulásukat kell kérni. Ebből következik, hogy bármelyik önkormányzatot képviselő polgármester, vagy az önkormányzat képviseletében jelenlévő személy a taggyűlésen csak akkor javasolhatja az ügyvezető visszahívását, ha erre előzetes Képviselő-testületi döntéssel, felhatalmazással rendelkezik.”
Összefoglalva a történteket:
A kirúgás szándéka már régen megfogalmazódott a polgármesterasszony részéről, vagyis a márciusi kérdésre adott válasza csak oldalazás, csúsztatás volt. A valós szándékairól nem szólt, elkerülte azt válaszában. Az idő a kérdésben az általam megfogalmazott állítást igazolta.
Azóta egymást érték a megbízott vagy felkért ellenőrök, szakértők, hatóságok vizsgálatai, pénzt és időt nem kímélve, hátha találnak valami fogást a cégvezetőn. Ezek rendre eredménytelenek voltak, azaz nem találtak a kirúgásra elégséges okot adó hibát. Az elmúlt tíz hónap alatt négy felügyelő bizottsági elnök váltotta egymást a poszton, mígnem az utolsónak sikerült a küldetést teljesítenie.
Csak emlékezet frissítésre, Dr. Varga Imre volt jegyző idén januári lemondását követően a Felügyelő Bizottság elnökei voltak: Körmöndi József, Fejes Ferenc, Dr. Ondok László és Dr. Bozó Andrea.
A pénteki kezdeményezést megelőzően nem kért a polgármesterasszony a testülettől felhatalmazást a rendkívüli felmondás jogi alapjának megteremtésére, noha az aljegyző úr szerint csak akkor lett volna törvényes az eljárás. Az elbocsátás előtt pontosan egy héttel volt rendkívüli testületi ülés, ahol kikérhette volna e tárgyban a testület véleményét, de nem akarta. Egyébként ennél lényegesen kisebb horderejű kérdésekben is hívott már össze rendkívüli ülést Dr. Juhász Enikő, azaz ez sem lehetett valós akadálya a törvényességnek.
Nagy kérdés, hogy a kifejezett fürgeséggel végrehajtott kirúgás kiállja-e a törvényesség próbáját, vagy pedig nem??!!
Ez utóbbi esetben a dolog akár sok pénzébe is kerülhet a jogtalanul eljáró munkáltatónak, illetve a törvénytelen döntéssel kárt okozók személyes anyagi felelősségének kérdése is felmerülhet.
A fenti kérdéseket az idő megválaszolja majd.
Hajrá idő!!
Serfőző István